P. Horváth Tamás évtizedek óta tevékeny szereplője Pécs kulturális és közéletének. Szerkesztőként és vendéglősként kapcsolódott be a mediterrán város irodalm vérkeringésébe, mígnem 2014-ben megírta első regényét, a 64 esztendős korában elhunyt porcelángyáros Zsolnay Miklós titkos életét feltáró Tündérvárost.
A könyv sikerét mutatja, hogy nemcsak a szerző és a főhős szülővárosában ismerik és szeretik. A példány, amihez - az azóta megjelent két másik kötettel együtt - hozzájutottam az egyik székesfehérvári fiókkönyvtárban, már nem az első kiadás, hanem annak egy évvel később kiadott, változatlan utánnyomása. Elolvasva a 220 oldalnyi történetet, ez egyáltalán nem meglepő.
A címszereplő tehát a gyár- és dinasztiaalapító Zsolnay Vilmos fia, szellemi örököse, vállalkozásának folytatója, Miklós. Az ő életének első fél évszázadát követhetjük nyomon, egy fiktív, "talált" gépelt kézirat nyomán, amelyet a szerző Pintér Jánosnak, apai nagynénje férjének, a híres Pintér-kert megalapítójának tulajdonít. Bár ez az 1922 és 1926 között keletkezett, az özvegy, Horváth Irma 1945 után hozzátoldott, kézzel írt jegyzeteivel kiegészített anyag valójában sosem létezett, P. Horváth Tamásnak mégis elhisszük, hogy ő csak regény formába szerkesztette, semmit nem toldott hozzá. Ebben segít remek, gördülékeny stílusa, korhű nyelvhasználata és segítenek a XIX. század végének pécsi hangulatát megidéző leírásai.
A Tündérváros nem csupán egy életrajzi regény, de történelmi tabló is egyben. Tabló egy olyan korról, amelyben Pécs addig nem látott fejlődésnek indult. Ezt csak a szerb megszállás törte meg, aztán a húszas években ismét egy felívelés következett. A Monarchia évtizedeiben a város gyáripara jelentős mértékben erősödött. Ennek egyik emblematikus motorja volt a Zsolnay Vilmos által alapított porcelángyár. A fazekasmesterből lett gyáros fia, Miklós egy prosperáló vállalkozást örökölt, és fejlesztette tovább, addig sosem látott üzleti érdekeltségeket szerezve. Egyike volt hazánk legsikeresebb vállalkozóinak, ebben pedig kétségkívül nagy szerepet játszottak szabadkőműves kapcsolatai. Apja példáját követve ő is a testvériség tagja lett, ahogy a hazai szellemi-kulturális és politikai élet meghatározó alakjai közül oly sokan.
E kapcsolatok nélkül ma nem lenne például Francia emlékmű, Zsolnay-szobor és mauzóleum, és valószínűleg az 1907-es Országos Kiállítás és Vásár sem lett volna annyira sikeres, mint ahogy arról a kötetben is olvashatunk. Az egyes fejezetekben ma már nem létező épületek, egykor élt jeles alakok elevenednek meg, már-már filmszerűen magunk elé képzelhetjük az eseményeket, gondolatban sétálhatunk az Indóház környékén, az 1907-ben felépített, a borítón Weber-Tarlós Károly festménye nyomán megjelenő Tündérvárosban, a Tettyén, a Balokánynál, tanúi lehetünk egy briliáns bankrablásnak és más történéseknek, annak, hogyan alakult Pécs közélete, mit jelentett akkoriban polgárnak lenni.
Számomra azért is volt izgalmas a regény, mert a helytörténeti szál mellett, amelyet egykori pécsi hallgatóként, fehérvári várostörténészként mindig nagy figyelemmel olvasok az ilyen kötetekben, a Tündérváros valóban az, amit a borítója és Nyáry Krisztián által írt fülszövege ígér: kiváló korrajz és egy ember életútjának kendőzetlen bemutatása egyben, azaz Pécs legizgalmasabb legendája és Zsolnay Miklós felemelkedésének kalandos története. Ebben pedig, bár egy regénytől elvárhatóan nem mentes a fikciótól, a valóság a legérdekesebb.
Amit minden olvasó megtanulhat a kötetből, ha eddig nem tudta volna: semmi és senki nem fekete vagy fehér, legyen szó akár a szabadkőművességről, a gyárosokról, bankárokról, egyházi személyekről, köztiszteletben álló polgárokról. Mindannyian emberek vagyunk, a magunk erényeivel és hibáival. Nincs abszolút gonosz, ahogy nincs abszolút jó sem.
Most, amikor ezt a bejegyzést befejezem, máris kézbe veszem a folytatást, a 2017-ben megjelent Öt torony című kötetet. Hamarosan erről is olvashattok. Addig ismerkedjetek a Tündérvárossal!
A kötet adatai: P. Horváth Tamás: Tündérváros. Zsolnay Miklós élete. PRAE.HU Kft. - Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, Budapest, 2015.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése