Amikor filmet vagy sorozatot nézek, általában figyelem, kinek melyik műve ihlette a készítőket. Így voltam annak idején a Babette lakomájával is, amiből 1987-ben Gabriel Axel rendezett remek filmet. Az alkotást számos nemzetközi díjjal jutalmazták, és mások mellett Ferenc pápa is a kedvenc filmjei között tartja számon.
Nemrég a könyvtár polcán ráakadtam Karen Blixen kisregényére. Ez az eredetileg 1958-ban megjelent kis kötet ihlette Axel művét. Hogy miben hasonlít és miben különbözik a kisregény és az adaptáció, annak kiderítését rátok bízom. Ebben a rövid bejegyzésben a könyvről lesz szó.
Blixen bárónő neve a hazai közönség számára leginkább a Távol Afrikától című kitűnő film és az alapjául szolgáló regény, a Volt egy farmom Afrikában révén lehet ismerős. Én ezt láttam először, majd elolvastam a könyvet is. Ideje újraolvasni, és írni róla egy ajánlót.
Visszatérve a Babette lakomájára: a történet egy kis norvég faluban, Berlevaag-ban játszódik az 1800-as évek második felében. Az első fejezetekben egy testvérpárral, Martinával és nála alig fiatalabb húgával, Philippával ismerkedhetünk meg, egy protestáns lelkész lányaival, akik Martin Luther és barátja, Philip Melanchton után kapták a nevüket. A puritán család feje még halála után is nagy tiszteletnek örvend a közösségben, egykori hívei körében. A lányok, bár mindketten megtalálják a szerelmet, végül a faluban maradnak, ahol együtt öregszenek meg, aggszűzként élik mindennapjaikat. Ám fiatalkori szerelmeik, így vagy úgy, visszatérnek életükbe.
A két nővér csendes, egyszerű hétköznapjai először a Franciaországból menekülő Babette 1871-es érkezésével vesznek nagy fordulatot, hogy aztán némi izgalom után jópár évre visszatérjenek megszokott életmódjukhoz. A történet szempontjából még ennél is nagyobb fordulat szintén Babette révén következik be, aki hirtelen szerzett vagyonából pazar párizsi lakomát rendez a néhai lelkész születésének századik évfordulója tiszteletére. Pedig a lányok egyáltalán nem így tervezték. Hogy mi jön ezután, az már legyen meglepetés.
Ha valaki az írónő életére és irodalmi munkásságára kíváncsi, érdemes elolvasnia a kötet utószavát, amelyet Karen Blixen a Polar Könyvek sorozatban megjelent írásainak fordítója, Kertész Judit jegyez. Ezek közül többel találkozhattok majd itt, a blogon. A Babette lakomája, bár rövid, mégis kerek egész. Ahogy már többen megfogalmazták, egyetlen hibája van: lehetne még 15-20 oldallal hosszabb, bár ez az alig 60 oldal is elég lehet ahhoz, hogy az olvasót kíváncsivá tegye, és levegye a polcról az Isak Dinesen, Tania Blixen, Pierre Andrézel vagy Osceola álnév alatt megjelent, nálunk az írónő valódi nevével jegyzett könyveket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése