Korábban már írtam a Pagony Abszolút töri sorozatának két kötetéről. Most egy olyan könyvet szeretnék bemutatni nektek, amely a legmesszebb nyúlik vissza a történelemben. Majoros Nóra regénye a 9. századba kalauzolja a 10 éven felüli olvasókat. Sikerét mutatja, hogy idén megjelent a második kiadása. A kötet méltán népszerű, hiszen egy olyan időszakban játszódik, ami fölött még a történelem iránt jobban érdeklődő fiatalok is sokszor csak átsiklanak: a honfoglalást megelőző évtizedekben, a népvándorlás korának végén, amikor a Kárpát-medence még különböző népek olvasztótégelye volt. A regény történelmi hátteréről a szerző és a sorozat állandó szakmai lektora, Návai Péter utószavában részletesen olvashattok, és aki szeretné jobban beleásni magát a témába, tippeket is kap, merre érdemes elindulnia.
A történet két főszereplője a nyolcadik osztályos Márk és a hetedikes Imi, akik az idős büfésasszony, Tempi Bori néni nyomába erednek az iskola udvarán álló vén platánfa gyökéralagútján át. Amikor elindulnak, még nem sejtik, hogy életreszóló kalandban lesz részük, és nemcsak azt tudják meg, honnan szerzi a húst Bori néni a Nomád Burgerhez. Egy olyan korba érkeznek, amelyről igazából semmit nem tudnak. Útjuk során többször szembenéznek a halállal, megismerkednek egy ókeresztény közösség tagjaival, és - bánatukra - a honfoglaló magyarok őseivel is. Megtapasztalják az örömöt és a bánatot, felfedezik, milyen is volt Óbuda ezerkétszáz évvel ezelőtt. A két fiú, a helyiek nyelvét egy eszköz segítségével értő Imi és a néma, vagyis idegen nyelven beszélő táltos mesemondóvá váló Márk segítőre találnak Nonna személyében. A lány nélkül aligha vészelnék át a rájuk váró viszontagságokat. Közben a két egymástól teljesen eltérő egyéniség egyre jobban közeledik egymáshoz, megismerik a másikat, és felfedezik benne a jót, az értékelhetőt.
Majoros Nóra remekül illesztett a szövegbe klasszikus és kortárs meséket, verseket, például egy részletet A mese álomdalából, annak a Miklya Zsoltnak a művéből, akinek felesége, Miklya-Luzsányi Mónika a sorozat 1521-ben játszódó történetét - A kamasz király udvarában - jegyzi, egyik főszereplője pedig nem más, mint A néma táltos Imije. Ezeket a sokszor indirekt utalásokat különösen kedveltem. Olvasás közben különösen figyeltem a környék korabeli földrajzát, néhány építményét bemutató bekezdésekre, ahogy a fiúk összehasonlítják azt a mai viszonyokkal. Mikor is lehetne erre igazán fókuszálni, ha nem idén, Budapest létrejöttének 150. évfordulóján? Már csak azért is, mert több, a főváros kerületeit és évszázadait bemutató kötet megjelenése várható idén.
Ahogy az Abszolút töri sorozat többi tagját, Majoros Nóra kötetét is a könnyed stílus, a mai, fiatalos nyelvhasználat és az adott kor minél hitelesebb megjelenítésének szándéka jellemzi. Ha valahol különösen nagy szükség volt az írói fantáziára, az a 9. század sokszor csak elméletek, a valószínűség szintjén létező rekonstruálása. Hiszen egy olyan történetben, amelyben egy kisbaba is szerepel, gondolni kell például arra, hogyan pelenkázhatták ekkoriban a gyerekeket. Abban pedig, hogy a kötet elkészült, komoly szerepe van a szerkesztő Rét Viktóriának, aki kitartóan biztatta a szerzőt a történet megírására. A kiváló borítóért ismét Bernát Barbarát illeti köszönet.
Hamarosan újra találkozhattok a blogon egy Abszolút töri-regénnyel. Hogy melyikkel? Az legyen meglepetés. Addig is olvassatok sokat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése