Nem gondoltam volna, hogy valaha a kezembe veszek olyan könyvet, ami a drogokról szól, és erősebb, mint Csáth Géza írásai. Pedig azok sem lányregények. Aztán megnéztem Kadarkai Endre beszélgetését Szabó Győzővel, a Molnár Áron és Bányai Kelemen Barna főszereplésével készült filmet, a Toxikomát, majd eldöntöttem: el kell olvasnom Szabó Győző könyvét.
A kötet lehetne egy durva, jó fantáziával, kellő alapossággal megírt, szókimondó regény. A népszerű színész könyve azonban egy kőkeményen őszinte, egyes szám első személyben írt önvallomás az őt kezelő pszichiáter és barát, Csernus Imre jegyzeteivel. Amikor a filmet megnéztem, nem gondoltam, hogy a valóság ennél még sokkal durvább. És ahogy haladtam előre a történetben, rádöbbentem: de bizony; Szabó Győző nagyon meredek tíz évet élt át, mire rászánta magát a drogokkal való végleges szakításra.
Ha egy művésznek van önkritikája a játékával kapcsolatban, remek dolog. Ha a korábbi életmódját úgy tudja a nyilvánosság elé tárni, hogy közben nem hallgat el semmit, sőt, a legapróbb részletekbe is beavat mindenkit, felmerülhet a kérdés: miért teszi? Miért nem elég, hogy egy szakember és mások segítségével sikerült kiszabadulnia a drogok fogságából? Azért, mert a korábbi életét elrettentő példaként akarja elénk tárni. Olyan példaként, ami láttán az is visszaretten - remélem -, aki komolyan elgondolkodott, hogy kipróbál valamilyen szert. Márpedig Szabó Győző mindent kipróbált, mindent megtapasztalt, és aki neki nem hisz, az valószínűleg másnak sem fog. Szóval egy nagyon jó prevenciós anyagot vehet a kezébe, aki fellapozza az első kiadásban 2012-ben megjelent könyvet. Bármelyik fiatal kezébe bátran odaadnám, hogy olvassa végig, mielőtt bármit kipróbálna. Még a trágár, nyíltan szókimondó stílus ellenére. Inkább lásson leírva csúnya szavakat, olvasson elképsztő szituációkról, mint tűért nyúljon.
És mi tetszett még a könyvben? Például az, ahogyan a szerző az egyes helyzeteket, élményeket kezeli. Nem akarja mindenáron csak az árnyoldalát bemutatni például a mákteázásnak vagy a füvezésnek. Bármilyen cuccról legyen szó, soha nem hallgatja el a tényeket, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. És nem sároz be senkit. Vállalja, amit tett - magával és másokkal. Szembenéz a múltjával, hogy tiszta lappal kezdhessen új életet. Mi nézők, hallgatók, olvasók csak örülhetünk annak, hogy végül a szabadulás mellett döntött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése