Vágy és valóság. Magyarország lehetőségei az 1945 körüli években

Egyetlen nép, nemzet, állam története sem értelmezhető önmagában, szűk keretek között. Minden ország történetében döntő hatása van a nemzetközi eseményeknek, a világpolitika porondján zajló történéseknek. Ez kétségtelenül igaz nemzetünk, hazánk esetében is. A XX. században bekövetkezett nagy változásokat, például az 1945-ben előállt új helyzetet sem tudnánk megfelelően értelmezni e folyamatok nélkül. Abban, hogy megértsük, miért úgy alakult Magyarország történelme a II. világháború után, ahogy, és miért hittek kezdetben sokan egy demokratikus alapokon álló, a lakosság életét társadalmi reformok révén jobbító állam létrejöttében, egy szűk nacionalista értelmezési keretben aligha lenne lehetőség. Gondoljunk a szovjet katonai megszállásra, a Moszkvából hazatérő kommunista politikusok ideológiai hátterére, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság itteni ténykedésére, vagy éppen a lakosságcserére. Mindegyiknek van komoly külföldi vonatkozása. Amikor a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Országgyűlés Hivatala 2014. december 11-én az Országház Felsőházi üléstermében megrendezett Remény és realitás. Magyarország 1945 című konferenciájának Horváth Zsolt és Kiss Réka által 2017-ben kötetbe szerkesztett tanulmányait olvassuk, az összes szövegben – kimondva vagy kimondatlanul – érződik a fenti mondatok igazsága. A magyar történelemről tehát, így a II. világégést követő történelemről is nemzetközi keretbe illesztve kaphatunk teljes és valós képet. Így tettek az előadók, azaz a könyv szerzői is. A kötetben összesen 16, lábjegyzetekkel és bőséges szakirodalommal ellátott tanulmányt olvashatunk.

A Helyzetkép című részben Schmidt Mária a bipoláris világ születése kapcsán a Churchill-Sztálin paktum, a két vezető közötti osztozkodás jelentőségéről és következményeiről értekezik. Lényegében ez a megegyezés vezetett el a világ kétosztatúságához, a hidegháborús tömbök kialakulásához. A Magyarország számára a szovjet táborból való kiválásra kínálkozó lehetőségként említi Ausztria 1955-ös, nagyhatalmi megegyezések eredményeként történt függetlenedését, és ezt tartja az 1956-os fegyveres harcok egyik fontos kiváltó okának. (lásd 33. oldal). Gyarmati György a lopakodó kommunista térfoglalás eszközeit elemzi, felsorolva azokat az illúziókat, amelyek elaltatták a döntő többségében demokráciára vágyó társadalom éberségét, és abba a hitbe ringatták a magyarságot, hogy minden politikai erő célja a társadalom jobbítása, miközben egy sajátos, komoly belharcokat eredményező „hatalmi dualizmus” (47. oldal) jött létre. M. Kiss Sándor részletesen és alaposan mutatja be a változások idején lezajló elitcserét, kezdve az 1920-as évektől, folytatva 30-as években erősödő szélsőjobbal és a 40-es évek elején szerveződő baloldali mozgalmakkal, pártokkal, a szövetségkeresésekkel. Két fontos kijelentését mindenképpen érdemes szó szerint idézni: „Az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel a horthysta elit teljes bukását jelentette.” (77. oldal) „1944. október 15. és december 21. között nem volt olyan hatalmi csoportosulás, amelyik reprezentálhatta volna az országot.” (78. oldal) Ebben a légüres térben jelent meg az ország irányítását magához ragadó új politikai elit, amely az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjaiból állt. Izsák Lajos az ideiglenes kormány megalakulását sorsfordulónak tekinti, és felvázolja az esemény hazai és nemzetközi történetírásban való megjelenését, értékelését. Ezt követően kitér az INK külpolitikai elképzeléseire, lépéseire, hangsúlyosan a szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszünetre, annak tartalmára és következményeire.

Az Átszervezés című részben négy tanulmányt olvashatunk. Zinner Tibor tanulmányának címével „A magyar nép nevében”? arra utal, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) jelmondattá vált kijelentése mennyiben és meddig volt valós. Kiemeli a hazai népbíráskodáshoz vezető út nemzetközi hátterét, és az 1945-1950 közötti népbírósági perek sajátosságait, majd értékeli az ítélkezési gyakorlatot, és rámutat a rendszerváltás utáni félmegoldásokra. Okváth Imre az 1945. január és november közötti időszakban vizsgálja a fegyveres testületek – a hadsereg, a politikai rendőrség, a katonai titkosszolgálat – megszerveződését és működését, a SZEB és Moszkva szerepét a folyamatok alakulásában. Germuska Pál a háborús anyagi károk – beleértve a 2. Ukrán Front zsákmányszerzéseit ‒ által sújtott Magyarország 1945-ös gazdasági helyzetét elemzi. A nehézségeket növelte, hogy a január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény „fenntartotta a Vörös Hadsereg szinte korlátlan gazdasági hatalmát az elfoglalt területeken.” (158. oldal) Ebben a helyzetben került sor a földreform megvalósítására, a gyárleszerelésekre, fokozódott az inflációs nyomás, és megérkezett a felszólítás a háborús jóvátétel első szállításaira. Az ideiglenes kormány és a nemzeti bank számos intézkedést tett a költségvetés stabilizálására és az infláció megfékezésére. Borhi László tanulmányában a szovjet gazdasági térnyerés legfőbb eszközeként foglalkozik a jóvátétellel, folytatva Germuska Pál gondolatmenetét. A két szöveg nagyon jól kiegészíti egymást.

A harmadik rész A megszállt ország címet viseli. L. Balogh Béni a szovjet csapatok magyarországi jelenlétének 1944-1947 közötti időszakát vizsgálva kitér arra, hogyan jelenik meg a téma a történetírásban 1945 májusától egészen napjainkig. Ezután felvázolja az ország szovjetizálása kapcsán felmerült kérdéseket, a szovjet csapatok bejövetelének körülményeit, rámutat a lakosságot ért atrocitásokra és gazdasági károkra. Bognár Zalán levéltári források, irodalmi példák és interjúk segítségével tárja elénk a Gupvi lágereibe, „málenkij robotra” hurcolt mintegy 260-315 ezer fő sorsát. Bank Barbara a vármegyék vezetésének és feladatrendszerének átalakulását mutatja be a szovjet megszállás első évében. Tanulmányából megtudhatjuk, milyen tervei voltak a kommunista pártnak a közigazgatás átalakítására, hogyan változott meg a Minisztertanács döntései és a pártközi értekezletek révén a vármegyék igazgatása, és mennyire folyt bele a döntésekbe a megszálló Szovjetunió. Rigó Róbert kutatásai nyomán az elitváltást az előzőekhez képest jóval kisebb léptékben, Kecskemét 1945-ös példáján keresztül ismerhetjük meg: a közigazgatás újjászervezését az elitváltás intézményeit, a hatalom új birtokosait. A szerző végül az eseményekből levonja, és öt pontban összefoglalja következtetéseit a változásokat illetően.

A negyedik fejezet A határokon túl címet kapta. Négy tanulmányában négy szomszédos állam magyarságának háborús és háború utáni életkörülményeibe enged bepillantást. Gaucsík István Csehszlovákia vonatkozásában kitér a szlovák politika viszonylagos különutasságára, a kassai kormányprogram tartalmára, a szlovák politikai és gazdasági nacionalizmus sajátosságaira. Molnár D. Erzsébet a szovjetek által megszállt Kárpátalja és Kárpátontúli Ukrajna kapcsán kitér a kárpátaljai magyarság és németség 1944-es deportálására is. Lönhárt Tamás az erdélyi magyarok politikai helyzetét és a kisebbségi magyar politika lehetőségeit, a pártalakulásokat és együttműködési elképzeléseket ismerteti. Hogyan viszonyult a kisebbségi kérdéshez a Jugoszláv Kommunista Párt 1944-1945-ben? Milyen különbségek voltak a politikai elmélet és gyakorlat között? Kik voltak a kisebbségi kérdés radikális megoldásának élharcosai, és milyen érvekkel nyerték meg a politikai döntéshozókat? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ Hornyák Árpád zárótanulmányából.

A kötet végén található a rövidítések jegyzéke, valamint egy hosszú névmutató is, amely segíthet, ha egy konkrét személyről szeretnénk olvasni. A tudományos igénnyel, ugyanakkor közérthető módon megírt révén átfogó képet kaphatunk az 1945 körüli magyar történelem néhány fontos részterületéről.

 

A kötet adatai: Horváth Zsolt – Kiss Réka (szerk.): Remény és realitás. Magyarország 1945. Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017.

Eredeti megjelenés: újkor.hu Lapozó rovat, 2023. május 2.
https://ujkor.hu/content/vagy-es-valosag-magyarorszag-lehetosegei-az-1945-koruli-evekben