Tornyai Gábor atyát, a székesfehérvári Öreghegy és Almássy-telep plébánosát néhány éve ismertem meg személyesen. Akkor már sokat hallottam és olvastam róla. Aztán a kezembe került Szellőséta című kötete, amit apránként, szövegről szövegre fedeztem fel. Ez még 2020-ban történt. Nemrég az öreghegyi plébánián tartottam előadást a városrész történetéről, és Gábor atya könyvét kaptam ajándékba. Ez nagyon jól esett, különösen az alábbi ajánlást olvasva: "A teremtésből szétbomló mindenség van benne az emberben. Kedves Márk! Szép küldetés látni és segíteni látni. Te is ilyen úton jársz. E könyv gondolatai arról szólnak, amit megláthattam. Szeretettel osztom meg őket veled!"
A kötetben a szerző személyes életútja bontakozik ki előttünk. Tornyai Gábor a versekben és rövid prózákban emberi érzéseket rögzít, azokat őszintén, a maguk valójában tárja az olvasók elé. Teszi mindezt egy új műfaj, a szenet megalkotójaként. Hogy ez pontosan micsoda, arról az előszóban olvashatunk. A lényeg: gondolatai szösznél többek, "de kevesebbek, mint a nagy, klasszikus műfajok". Terjedelmüket tekintve ezek az írások néha csupán sóhajtásnyiak, néha kicsit hosszabbak, de ez is legfeljebb pár bekezdést, néhány rövid strófát jelent. Némelyik olyan, mint a régi szentképek hátulján olvasható röpimák: a lényeget alig pár szóban foglalja össze a szerző, akinek költészete az utószót jegyző Bobory Zoltán szerint, aki az egyik vers címzettje is, "egyszerre hagyományismerő, tisztelő és fiatalosan időszerű". Ehhez a fiatalos időszerűséghez hozzájárulnak Pesti Ráhel remek illusztrációi is, eredeti pasztellképeinek a kék sötétebb tónusaiban megjelenő változatai. A papköltő és a fiatal művész közös munkáját Stokinger József és Tamás öntötték végső formába. Őket is köszönet illeti ezért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése