A megjelenés évében, 2019-ben olvastam először Závada Pál Hajó a ködben című regényét. Tudtam, hogy még néhányszor kézbe fogom venni. Most eljött a második alkalom, és ha már újraolvastam, gondoltam, írok róla egy rövid ajánlót is.
A történet középpontjában Weiss Manfréd örököseinek súlyos dilemmája áll. Kurt Becher SS-alezredes felajánlja ugyanis, hogy magas rangú megbízója számára felvásárolja, pontosabban egy csinos összegért cserébe bizalmi kezelésbe veszi a család hadi célokra termelő üzemeit a teljes ingatlanvagyonnal együtt. Történik mindez 1944 egyre veszélyesebb napjaiban, az ország német megszállása után. Az utcákon sárga csillagos emberek járnak, míg meg nem indul a gettósítás és a vidéki zsidóság deportálása. Mindeközben a Weiss-lányok és a kiterjedt család tagjai vagyonuk és társadalmi pozíciójuk révén semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek. Persze ebben fontos szerepet játszik korábbi kikeresztelkedésük is.
A Weissek mellett a Chorinok, Kornfeldek, Mauthnerek és Kohnerek sorsa is függ a közös döntéstől, a helyzet pedig tovább élesedik, amikor a magyar állam nevében egy távoli rokon is bejelentkezik a kényszerű adás-vételre. Závada regénye igazi emberi történet, amelyben az érzelmeké a főszerep: szerelem és gyűlölet, hűség és megcsalás, öröm és bánat feszítik szét a megszokott, bár hétköznapinak korántsem mondható kereteket. A visszaemlékezések és az elbeszélő folyamatos cserélődése folytán megismerhetjük a família elmúlt két évtizedének történetét, minden szereplő szemszögéből. És ahány szereplő, annyiféle túlélési stratégia bontakozik ki a kötet lapjain. Eladni mindent, és elmenni az ismeretlenbe, vagy sorsközösséget vállalni az üldözöttekkel, az elhurcoltakkal? Ez a morális dilemma szinte mindegyikükben megfogalmazódik, különösen akkor, amikor először a család fejét, Chorin Ferencet, majd Kornfeld Móricot is elhurcolják, hogy ezzel bírják jobb belátásra a többieket.
Számomra az egyik legfontosabb felmerülő kérdés: lehet-e alkut kötni a megszállókkal, akik tömegek életét lehetetlenítik el, sőt, tíz- és százezreket zárnak táborokba, vagoníroznak be, hogy ismeretlen helyre szállítsák őket? Lehet-e hinni bármilyen garanciában attól, aki egyértelmű zsaroló pozícióban van, és aki bármikor elvehet mindent? A szereplők cselekedeteit, az általuk elmondottakat figyelve talán nem meglepő, ki hogyan dönt végül.
Mint minden történelmi hátterű regény kapcsán, a Hajó a ködben esetében is többen felvetették a történelmi hitelesség kérdését, köztük a család leszármazottai. Történészként azt gondolom, egy regényírónak nem kell teljes mértékben ragaszkodnia a valósághoz. Arra valók a szakkönyvek, hogy a történeteket hitelesen bemutassák. Hogy a kötetben vannak fiktív vagy csak részben valós szereplők, és magát az eseményt sem úgy mutatja be a szerző, ahogy lezajlott, abban nincs semmi kivetnivaló. Hiszen ha ezektől is eltekintett volna, hol marad az írói fantázia? Mitől lett volna ez a könyv regény? Talán egy rövid utószó tényleg dukált volna a végére, de semmi nem tiltja, hogy valaki utánaolvasson, mi is történt valójában.
A kötet adatai: Závada Pál: Hajó a ködben. Magvető Kiadó, Budapest, 2019.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése