A nyár nálam mindig a rövid kötetek és a nagyregények ideje. Ilyenkor vagy alig 100 oldalas, vagy vaskos könyveket veszek kézbe. Előbbiek között főleg verses és novellás kötetek vannak, mint László Zsolt tavaly megjelent Függőhíd a semmiben című könyvecskéje. Ezt a szerzőtől kaptam még június elején, egy rövid, baráti dedikációval ellátva.
A rövid történetek az élet szinte minden területét érintik, különböző helyzeteket mutatnak be. Zsoltnál a komikum és a tragikum nagyon jól megfér egymás mellett, akár egy-egy sztorin belül is. A vidám és szomorú témákat is teljes természetességgel tárja az olvasók elé. Nem egy darabjának ő maga a főszereplője. Humora a névadásban is megmutakozik, akár a szereplőkről, akár egy-egy helyszínről van szó. Amikor lehetőség adódik rá, él a helyzetkomikum adta lehetőségekkel. Történeteinek erőssége, hogy bár elképzeltek, mégis a valóságot tükrözik. Persze úgy, ahogy egy tükörben látunk valamit: egy kicsit mindig máshogy, mint ahogy az igazából van.
A néhány verssel kiegészített novellafüzérben a múlt, a jelen és az elképzelt jövő történeteit olvashatjuk. Lehet, hogy némelyik már velünk is megesett, ezért nem állnak távol tőlünk. Amit nem éltünk át, azt is könnyen el tudjuk képzelni, és néha fellélegezhetünk: de jó, hogy ez nem velem történt! Ilyen az Átszervezés vagy Az igazi mese. Másokon jókat kacagunk. Személyes kedvencem, a Balatoni hekk egy nem mindennapi, mégis könnyen elképzelhető horgászkalandot mesél el.
A 128 oldalas kis könyv a Vörösmarty Társaság kiadásában látott napvilágot, a borítón Mészáros Hajnalka fotójával. A szöveg Stokinger József és Tamás gondos munkája révén került a nyomdába. A strandtáskában alig foglal helyet, de a kerti árnyékban, a gazolás, kötözés, kapálás közbeni rövid pihenés alatt, sőt, a hűvös szobában is - ha van ilyen - forgatható.
A kötet adatai: László Zsolt: Függőhíd a semmiben. Novellák. Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2022.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése