Egy olyan regényt olvastam nemrég, aminek egyszer már majdnem nekikezdtem. Addig húztam-halasztottam a dolgot, hogy lejárt a könyvtári határidő, és vissza kellett vinnem, mert más már előjegyezte a példányt. Aztán amikor felszabadult, megint elhoztam, és sikeresen a végére értem. Érdemes volt visszamenni érte.
Péterfy Gergely majdnem tíz éve megjelent regénye, a Kitömött barbár több történetet mond el több elbeszélő által. Az első közülük Török Sophie, Kazinczy Ferenc özvegye, aki belefog az egész, több évtizednyi eseménysor elmondásába, miközben a szálak hol külön futnak, hol összetalálkoznak. A két főhős a széphalmi remete, Kazinczy és barátja, a különös sorsú, halála után a bécsi Természettudományi Múzeumban kitömve, érdekes tárgyként mutogatott Angelo Soliman, a fekete bőrű szabadkőműves. Kettejük barátsága és megismerkedésük után szorosan összefonódó, majd Ferenc bebörtönzése után szétváló élete tárul fel előttünk a kötet lapjain.
Angelo hányattatásait majd felemelkedését Sophie a férjétől ismeri meg, úgy, ahogy azt annak idején testi-lelki jóbarátja elmondta neki. 1831-ben, amikor a kolera pusztít az országban, és Széphalmot is a halál veszélye fenyegeti, az elszegényedett irodalmár mesélni kezd. Olyan titkokat tár fel neje előtt, amelyeket nem akar magával vinni a sírba. Péterfy Gergely pedig szerzőként olyan hétköznapi természetességgel veti papírra ezeket a beszámolókat, hogy az olvasó is belehelyezkedhet bizonyos helyzetekbe, egyfajta külső szemlélőként, az eseményeket pedig a maguk teljes valójában, a legapróbb részletekig megvizsgálhatja. Néha elborzad, néha a gyomra is felkavarodik, máskor részvétet érez a halottak, a szenvedők iránt. Péterfy realisztikus képet fest például a kolerafelkelés idejéről.
A könyvet elolvasva, a 21. századból felvethetjük a kérdést: ki a barbár valójában? Felismerhetjük azt, hogy az idegengyűlölet az ismeretlentől, a szokatlantól, az idegentől való félelemből, rettegésből ered. Abból, hogy valaki nem tudja elfogadni: nem mindenki olyan, és nem mindenki él úgy, mint a többség. Egy fekete bőrű ember például, akkor is, ha bejut a magasabb társadalmi körökbe, sokak számára ugyanúgy megvetett, sőt gyűlölt marad, csupán azért, mert az idegenséget testesíti meg. Mert más, mint mi vagyunk. Persze kérdés: ki az a mi?
A majdnem 450 oldalas, keményfedeles kötet mind a beltartalmát, mind a külső megjelenését tekintve remek, Hrapka Tibor kitűnő grafikai munkájának is köszönhetően.
A kötet adatai: Péterfy Gergely: Kitömött barbár. Regény. Kalligram, Budapest, 2014.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése