Mindig érdeklődéssel olvasom az elsőkönyves vagy kevésbé ismert szerzők munkáit, különösen igaz ez a történelmi témákra. Velenczey Dávidra nem én találtam rá, ő kezdte el követni a blog közösségi oldalát. Rögtön rákerestem: mit érdemes tudnom róla, és ekkor olvastam első regényéről, Az anyai szívről. Rögtön be is jelentkeztem egy recenziós példányra, amit pár nap alatt kézhez kaptam. Kicsit várnia kellett a polcon, de az év végéhez közeledve levettem a kupac tetejéről, és már csak akkor került vissza, amikor a végére értem.
A kis kötet egy anya és fia különleges kapcsolatáról szól, Magyarországon, a 20. század elején. A Réthy házaspár, János és Erzsi Szécsényben él négy gyermekükkel: Ferivel, Jancsival, Józsikával és Juliskával. Az apa a helyi vasútállomás váltókezelője, a város megbecsült embere, aki az állami hivatal mellett állatokat tart, földet művel. A munkából az egész család kiveszi a részét, ahogy egy vidéki kisvárosban vagy faluban szokás volt ekkoriban. Egy napon majdnem tragédia történik, és ez örökre meghatározza egyik gyermekük sorsát.
A történet főszereplője a másodszülött fiú, Jancsi, aki 1914 késő nyarán bevonul katonának, és még augusztusban a frontra kerül. Innen írja leveleit érte aggódó édesanyjának. A harctéri mindennapokban bajtársai lesznek a támaszai, ahogy ők is számíthatnak rá mindenben.
Az igaz történet alapján írt regényben erős érzelmekről olvashatunk: a fronton lévő katonák és a hátországban élő családtagok, szülők, nagyszülők, testvérek reménykedéséről, a kétségbeesett várakozásról, a fronton szövődő barátságokról, az ellenséghez és a civil lakossághoz való viszonyulásról, a gyászról. A szerző kiválóan rajzolja meg a karakterek jellemét, kihasználja a helyzetkomikum adta lehetőségeket, és jól adja vissza a kor hangulatát, a hazafiúi lelkesedés mellett a tehetetlen dühöt, az apátiát, de legfőképpen megannyi anyai szív gyötrelmeit. Az utóbbi, Réthyné és fia különleges kapcsolata adja a történet gerincét. Különösen megfogott az, ahogy Dávid a város bírójának érzelmi változásait bemutatta. Két fontos beszédet olvashatunk az elöljárótól. Az egyik a bevonuláskor - fiai is a frontra mennek -, a másik egy temetés előtti búcsúztatón hangzik el. Az ő alakja jó példa a szilárd erkölcsi tartásra is.
Remélem, Az anyai szívet több prózai mű követi majd. Az utolsó fejezetek a II. világháború végén és a hatvanas években játszódnak. Jó lenne ezekről vagy akár korábbi századokban játszódó szécsényi történetekről is olvasni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése