Ha valaki ma Oroszországra gondol, valószínűleg elsőként az ukrajnai háború jut eszébe. A francia újságíró, történész Bernard Lecomte legújabb kötete, A Kreml titkai a fegyveres harc első fél évének elemzésével zárul. Az első fejezet 1917-be repít vissza minket, sőt, az előzmények révén jóval korábbra. A könyvet két név foglalja keretbe. Ahogy a fülszövegben olvashatjuk: Raszputyintól Putyinig bepillantást nyerünk a cári Oroszország utolsó éveinek történéseibe, a szovjet-orosz birodalom korába és az 1991-es felbomlás utáni eseményekbe.
Lecomte tizenhét izgalmas fejezetben tárja elénk azokat a sötét titkokat, amelyek ezt az óriási méretű és ma is az egyik legnagyobb befolyással rendelkező országot körbelengik. A "Nagy Októberi Forradalom" évében és a II. világháború kirobbanása előtt, valamint a háború során tragikus, sokszor borzalmas következményekkel járó, tömegek halálát okozó döntések születtek az aktuális hatalom részéről. Ez persze a sztálini diktatúra 1953-ig, a zsarnok haláláig, sőt még tovább tartó időszakában sem volt másképp. Joszif Visszarionovics a szovjet-orosz történelem azon alakjai közé tartozik, akiket nemcsak testi, de politikai értelemben is halottnak nyilvánítottak. Ám a bukást többeknek már életükben meg kellett tapasztalniuk. Így volt ez Nyikita Hruscsovval is, míg a "dinoszauruszok" uralma után az állampárt élére kerülő, a nyitást és átszervezést kezdeményező Mihail Gorbacsov és a későbbi államelnök, Borisz Jelcin hatalmát egy, a keményvonalas kommunisták által vezetett, végül elvetélt puccs rendítette meg. Aztán jött Vlagyimir Putyin, aki túlélte mindkettejüket...
Nem lenne elég alapos ez a több mint egy évszázadot felölelő, elemző munka, ha a szerző figyelmen kívül hagyná Oroszország és a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatainak alakulását. Adolf Hitler, Charles de Gaulle és Francois Mitterand mellett a fejezetekben más fontos személyek, elsősorban politikusok is megjelennek (a névmutatót lásd a kötet végén). Olvashatunk izgalmas, valós kémtörténetekről csakúgy, mint a katyni vérengzésről vagy fontos nemzetközi találkozókról.
A magyar kiadást Karcagi Klára tervezte, a szöveget Sujtó László fordította. A leírtak mindenki számára érthetők, nem igényelnek komoly történelmi előismereteket, az esetleg felmerülő kérdésekre - például ki kicsoda ebben a nagy történetben? - a jegyzetekből választ kapunk. Ha valakit részletesebben is érdekel valamely téma, a válogatott magyar nyelvű irodalomban biztosan talál számára megfelelő könyvet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése