Közeledik a magyarországi zsidóság deportálásának 80. évfordulója. Történészként hívtak már könyvbemutatóra, beszélgetésre, Facebook-bejegyzések készülnek az eseményekről, különösen Fejér megye vonatkozásában. Az évnek ebben az időszakában mindig kézbe veszek néhány, a témát érintő szak- és szépirodalmi művet. Idén ezt Cselenyák Imre könyvével, a majd' 20 éve megjelent Schlaraffiával kezdtem.
A regény főhőse a keleti frontot megjárt, a Don-kanyar poklából visszatért Wágner Rudolf, aki egy személyes bosszú következtében 1944. június végén a Buchenwald felé tartó vonaton találja magát. A vagonban többek között székesfehérvári zsidó családokkal ismerkedik meg. Néhányuknak elmondja élete történetét, felidézi a harctéri eseményeket. A III. Birodalom területére érve elhatározza magát: megszökik, hogy mentse az életét. Persze ez még korántsem jelent számára szabadulást, hiszen egyedül kell eljutnia egy átmenetileg biztonságos helyre, ahol átvészelheti a következő heteket, hónapokat. Hogy a helyzete mikor változhat meg, arról sejtése sincs.
Rudi végül egy Hermsdorf nevű helység közelében talál menedékre. Itt a Müller család fogadja be. Míg fiuk és vejük a fronton harcol, a náci párttag Ottó, felesége, lányaik és unokájuk élete megváltozik a magyar fiatalember érkezésével. Hősünk egy erdei kunyhóba költözik, ahol magányát csak a család valamely tagjának látogatása, néhány fatolvaj és a Müllernétől kölcsönzött olvasmányok enyhítik.
A cselekmény mindössze 10 hónapot ölel fel, ám a szereplők lelkében, szemléletében és hazájuk életében évtizedekre ható változások következnek be. Tanúi lehetünk annak, hogyan tálalja a háború eseményeit a német és az angol hadisajtó, miként alakul mindannyiuk gondolkodása a hadihelyzet függvényében. Talán nem meglepő, ha valaki a II. világháború utolsó szakaszában a való életből az irodalomba menekül, és a kötet címét adó tejjel-mézzel folyó Schlaraffiáról, a mesék Schlaraffenlandjáról álmodozik. Így legalább képzeletben jó helyen lehetnek. Biztosan álmodoztak erről az országról azok is, akik végül nem tértek haza a frontról, Buchenwaldból és más haláltáborokból, a gyalogmenetekből, vagy az óvóhelyeken haltak éhen.
Cselenyák Imre könyve irodalom- és filozófiatörténeti szempontból is érdekes. Zách Eszter kifejező borítója a helyszínhez és a regény hangulatához is jól illik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése