Bíró Szabolcstól eddig csak jót olvastam. Mivel A rózsa neve, Umberto Eco izgalmas és fordulatos középkori krimije a kedvenc regényem, Az ötödik parancsolat című kisregény az elsők között volt, amikor elkezdtem ismerkedni Szabolcs munkáival. Ezért is örültem annak, amikor láttam az értesítést: az Athenaeum Kiadó gondozásában újra megjelenik, más történetekkel együtt.
Az ötödik parancsolat Eco regényének hangulatát idézi vissza, a szerző tisztelgése a mester előtt. A főszereplő egy titokzatos vándorszerzetes, aki bolyongása során 1334 telén egy észak-itáliai kolostorba érkezik. Az itt élőknek egyetlen céljuk van: békében meghalni. Amikor egyikük rejtélyes körülmények között távozik a földi létből, Paulus nyomozni kezd az ügyben. A rózsa nevéhez való kapcsolódást erősíti a Titkos levél Adson de Melkhez, és nem csak címzettje révén. Nem is kérdés, hogy a kötetbe szerkesztett történetek közül ez a kettő a kedvencem.
Pedig a többi sem akármilyen. A Nyugat őrére annak idején Szabolcs honlapján akadtam rá, ahonnan ma is letölthető. A tízéves Miska a Duna-parti Dévényben él özvegy édesanyjával. Minden vágy az, hogy egyszer majd lovag lehessen, ahogy apja volt. Egyetlen barátja a vele egykorú Vida, akitől egy napon páratlan ajándékot kap. Aztán amikor az édesanyát egy pozsonyi kereskedő veszi feleségül, a költözéssel minden megváltozik. A könyv előszavából azt is megtudhatjuk, mi köze van Miskának Bátor Attilához. Az 1347 című novella egy messinai orvos szemszögéből mondja el, hogyan jelent meg a pestis a szicíliai kikötővárosban. Ennek egy alaposan átírt változata bekerült a Lázár evangéliuma prológusába.
A következő három történet még szorosabban fűződik az Anjouk regényciklushoz. A Nunquam retrorsus-ból megtudhatjuk, mi történt Szolnoki Pistával a Pálháziak elleni csatában szerzett súlyos sebesülése után, az Anjou Károly karácsonyába a visegrádi királyi udvarba látogatunk el 1326 utolsó napjaiban, a Förgetegben pedig a kun harcosleány, az Ulas nemzetségbeli Balmaz bej egyetlen gyermeke, Csengele története elevenedik meg, rendhagyó módon. Az utóbbiban nagyon tetszett, ahogy a különböző idősíkokon játszódó rövid jelenetek váltják és kiegészítik egymást. A Betlehem korban mindenképpen kilóg a sorból, még ha témájában nem is annyira. Egy farizeus az éjszakai városban tett sétája közben egy koszos istállóban megismerkedik egy újszülöttel, akit aztán egész életében keres. Az utolsó történet, A jutalom számomra olyan, mint egy népmeseparódia, kitűnő lezárása ennek a kis könyvnek.
A szöveges tartalom mellett a külső és belső megjelenés is dicséretet érdemel. A borító Bodnár Balázs grafikája látható, az illusztrációkat Oláh Tünde készítette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése