Gyerekeimnél nagy sikert aratott Jarvis első Medve és Madár kötete, és anyukájukkal nagyon örültünk, amikor megjelent a folytatás, A csillagok és más mesék. Nem csalódtunk ebben sem, Emese és Hunor pedig az első alkalom óta is rendszeresen kérik, hogy ebből olvassunk.
Kedvencük a második történet, A torta, amiben Medve egy nagyon finom tortát talál, egy dobozban egy kupac falevél alatt. Persze, hogy rögtön befalja az egészet. Aztán rájön, hogy talán mégsem kellett volna megenni, ezért gyorsan készít egy másikat. No de milyen alapanyagokból? A dió és a répa még rendben van, még a méz és a banán is, ám a sajt, a falevél, a kukac, a légy és a kaki? Hát az már egy ínyenc állatnak is sok lenne. Pláne Medvének, hiszen neki kéne megenni, hiszen Madár nem másnak készítette az eredetit, mint legjobb barátjának. A falánk bocs végül az utolsó pillanatban bevallja, mit tett, és mindketten jót nevetnek rajta.
A kanálban már benne vagyunk egy konfliktusban. Barátaink előző nap összevesztek - már maguk sem tudják, mi volt ennek az oka. Aztán találkoznak Borz kávézójában, ahova papírhajó-posta útján megbeszéltek egy reggelit, nem tudva a másikról, kicsoda valójában. Mintha profilkép nélkül chatelnénk egy ismerősünkkel, és a randin döbbennénk rá, kit fűztünk addig. Leszámítva egy fontos dolgot: ők nem jönnek rá erre.
A kő a bizalomról és az ígéretről szól. Hiszen ha Madár azt mondja Medvének, hogy megvárja őt, nem mozdul el a kőről, amire rálépett. Még akkor se, ha az a kő, elindul vele. A címadó csillagokban a barátok boldogan bámulják az éjszakai égboltot, és nem vágynak semmi másra. Vagy mégis? Elindul az egymásra licitálás, mi mindent is szeretnének még. Aztán végül eljutnak oda, hogy a felsorolt számtalan dolgon kívül igazából minden tökéletes úgy, ahogy van.
Jarvis megint megunhatatlant alkotott, Rét Viktóriát pedig ismét nagy-nagy köszönet illeti az élvezetes fordításért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése