A II. világháború és a holokauszt nemcsak a történeti kutatások kiemelkedő témája, a memoárirodalomban is előkelő helyet foglal el. Felmerülhet a kérdés, hogy 80 évvel az események után lehet-e még újat mondani. A válasz talán nem meglepő: lehet, hiszen ma is kerülnek elő egy életen át elhallgatott történetek, a túlélők leszármazottai elhalványult fotókra, megsárgult lapokra bukkannak a dédmama vagy a nagypapa személyes holmijában, netán a fiatal, származásáról nem is feltétlenül tudó, arra rádöbbenő generáció érdeklődő kérdéseire válaszolnak.
A Brazíliában született, 12 éves kora óta az Egyesült Államokban élő Keren Blankfeld író, újságíró nagyszülei európai II. világháborús menekültek, így kézenfekvőnek tűnhet, hogy első könyvében egy auschwitzi szerelmespár történetét dolgozta fel. A pozsonyi Zippi Spitzer és a varsói David Wisnia deportálásuk után, a lágerben találkoztak először. Ismeretségükből a hónapok során előbb testi kapcsolat lett, majd az érzelmi kötődés is kialakult köztük. Ennek ellenére felszabadulásuk után évtizedekig nem találkoztak. Hogy a randevú miért hiúsult meg, arról csak sejtéseink lehetnek. Mint ahogy arról is, miért hallgatott kettejük viszonyáról Zippi. Utóbbira magyarázatként szolgálhat, hogy a háború után megismert férje, Erwin Tichauer életében nem akart erről beszélni, nehogy megbántsa őt. Sokáig a szerzőnek számos alkalommal nyilatkozó David sem említette meg, ám egyszer csak megnyílt előtte, és beavatta őt a részletekben, tudva, hogy kettejük története az általa a soáról elmondottakkal együtt nyilvánosságra kerül.
Keren Blankfeld többször hangsúlyozza, hogy sosem találkozott Zippi Tichauerrel, így a pár történetét csak a fiatalkorúként Auschwitzba kerülő fiú szemszögéből ismerte, a Zippi által átéltekről a vele készült interjúkban, az általa és róla írt visszaemlékezésekben olvasott és hallott. Tehát minden, amit a kapcsolatukról tud, egyetlen ember elmondásán alapul, míg az európai zsidóság sorsát és a II. világháború Közép- és Nyugat-európai eseményeit taglaló leírások mögött komoly, alapos kutatások vannak. A kötetben a kontinens történései mellett személyes emberi sorsokat ismerhetünk meg, kiemelten Zippiét és Davidét, előéletükkel és a háború utáni életútjukkal együtt. Az Auschwitz-birkenaui, a dachaui és más táborok kapcsán megrázó történeteket olvashatunk, miközben - én legalábbis így voltam vele - többször feltesszük magunknak a kérdést: hogyan élték túl ezeket a borzalmakat ennyi időn át? Hányszor kerültek olyan helyzetbe, amikor ez a túlélés csak nüansznyi dolgokon, perceken vagy néhány centiméteren múlt?
A táborok belső világa kapcsán szembesülhetünk azzal, hogy embermentők a halál torkába került, deportált zsidók között is akadtak, akik a többiekhez képest kiváltságos helyzetüket, sokszor saját magukat veszélybe sodorva, sorstársaik megmentésén dolgoztak. Ez nem mindig járt sikerrel, de kitartóan dolgoztak érte, akár adminisztratív csalással, akár más módszerekkel. Hogyan volt mindehhez lelki erejük és bátorságuk? Rajtuk kívül soha senki nem fogja megérteni.
A könyv azért is tetszett különösen, mert szép számmal találhatunk benne magyar vonatkozásokat. Zippi vőlegénye, Justh Tibor például magyar, mint ahogy a kötetben megemlített Edith Eva Eger és Elie Wiesel is. Zippi természetesen beszéli a nyelvet, és megtanít a muzikális Davidnak egy magyar dalt, a Holdvilágos éjszakán... kezdetűt, amiről nekem mindig Kiss Manyi és Csákányi László duettje jut eszembe (érdemes meghallgatni). A Németh Anikó által fordított szöveget bőséges jegyzetanyag egészíti ki, az egyes fejezetekben pedig néhány fényképet is láthatunk. A magyar kiadás Karcagi Klára terve nyomán látott napvilágot.
A kötet adatai: Keren Blankfeld: Auschwitzi szerelmesek. Igaz történet. Corvina Kiadó, Budapest, 2024.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése