Nosza, induljunk!

 

Bármerre járok az országban, keresem a helytörténeti kiadványokat, tájékoztatókat, rövidebb-hosszabb összefoglalókat. Persze egy történésztől ez nem meglepő. Ami leginkább érdekel: mit őrzött meg a helyi emlékezet a falu vagy város múltjából, hogyan jelenik ez meg akár a köztereken, akár az események idején leírt vagy szóban hagyományozódott és később írásban rögzített módon.

Fellinger Károly 2022-es Vándorló című kötetében ezek az emlékezetrétegek köszönnek vissza. A felvidéki költő, helytörténész a mai Magyarország különböző tájaira kalauzol minket, és a megőrzött múltat tárja olvasói elé. Műveit nevezhetnénk akár faluverseknek is, ha nem lennének az érintett települések között városok. Kompromisszumos megoldásként mondjuk azt: a műfajuk város- és faluvers, így már nem tévedhetünk nagyot. Ezek a rímes, javarészt négysoros strófákból álló kis költemények az Egri, a Rétsági, a Székesfehérvári, a Szigetvári, a Soproni, a Gárdonyi, a Váci, a Mohácsi, a Hegyháti és a Komlói járás 189 településére vezetnek minket – legalábbis képzeletben. Kapjuk hát a vállunkra a tarisznyánkat, és tartsunk a szerzővel!

Ami a versekben közös: a humor, a viccelődés. No nem mások kárára, sokkal inkább értük, hogy a költő kedvet csináljon ellátogatni ezekre a helyekre. Hiszen ki szeretne olyan vidékre utazni, ahol mindenki búsong?

Megtudhatjuk például, hol Egerbocson rendkívül illedelmes emberek élnek. Mindenki elnézést kér attól, aki őt megbántotta, meglopta, fellökte. És egy komoly értékelést is kapunk az egész megyéről, rögtön a nyitóversben:

Heves megyében az arcról

eltűnik a mosoly, derű,

arrafelé minden ember

hevesebb vérmérsékletű. 

Lehet egy falu bármilyen kicsi, ha nevében ott a „nagy” jelző, bora hungarikum, termálvize messze földön híres, várát sokan felkeresik, panorámája gyönyörű, lakói méltán büszkék rá, Hevesben és Nógrádban egyaránt.

Nem titok, szabadbattyáni lakosként, zámolyi születésű lévén számomra a harmadik nagy szerkezeti rész, a Székesfehérvári járás versei a legkedvesebbek. Ezeket a falvakat, városokat ismerem leginkább, és a pársoros szerzeményekben leírtakat csak megerősíteni tudom. Fellinger alaposan utánanézett egy-egy település történetének, hiszen még a kis zsákfalu Bakonykúti vízimalmait is rímbe szedte, hasonlóan a Seuso-kincshez, a mohai Ágnes-forráshoz vagy éppen a nádasdladányi kastélyhoz, Szabadbattyán Cifrakertjéhez, Zámoly szőlőhegyi romtemplomához. Székesfehérvár a királyok városaként köszönti a látogatót, a költő pedig felidézi a nagy elődök emlékét is:

Szívem egy darabja ott maradt helyettem,

hiába akartam, nem jött szememre álom,

Vörösmartyt, aztán Pilinszkyt idéztem,

hideg kályhát karolva át, hogy ne fázzon.

A Szigetvári járásban akadnak szépen csengő nevű falvak, mint Almamellék, Boldogasszonyfa, Rózsafa, és akadnak különleges hangzásúak: Botykapeterd, Hobol, Katádfa, Nyugotszenterzsébet, Patapoklosi. És itt található a papi fapipáról híres Ibafa is. Mi másról emlékezne meg a szerző a falut bemutató versikéjében, ha nem Hangai Nándor plébánosról és a nyelvtörő által megőrzött pipájáról? Az összeállítást a névadó Szigetvárról és a két Zrínyi Miklósról szóló strófák zárják.

Sopron környéke sem hétköznapi, hiszen Fertőrákosnak nyári barlangszínháza van, Hegykő szülötte Eperjes Károly színművész, Lövőn a kapanyél is elsül, Pinnyén fogadták az első hazai távolsági telefonhívást. Fertődről pedig egyebek mellett ezt olvashatjuk:

Boldog kertészmérnök volt itt

Porpáczy Aladár,

diót, körtét nemesítő

ritka szabad madár. 

Gárdonyban és a szomszédos falvakban-városokban járva visszatérünk Fejér megyébe, hogy aztán észak felé, a Váci járás irányába vegyük utunkat. Zárásképpen délre, a Jókáról, szülőfalujából kitelepített felvidéki magyarok új településeire kalauzol minket a költő, hiszen ezen, Balázsy Géza rajzaival gazdagon illusztrált kötetből sem hagyhatja ki szűkebb hazáját, ezúttal az onnan kényszerűen elköltözötteknek emléket állítva. Biztos vagyok abban, hogy ezt a jó szokását megtartja a továbbiakban is.

A kötet adatai: Fellinger Károly: Vándorló. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2022.

Eredeti megjelenés: Vár Ucca Műhely, 86. szám XXV. évfolyam (2024/4.)