Szendrey Júliára az átlag olvasó - ha van ilyen - Petőfi Sándor feleségeként, illetve özvegyeként gondol. Pedig jóval több volt ennél. Költői és műfordítói munkássága révén is fontos helye van a magyar irodalomtörténetben. Bár az utóbbi nem kap olyan nagy hangsúlyt Miklya Luzsányi Mónika regényében sem, hiszen nem ez a központi témája, számomra így is az újdonság erejével hatott.
Amivel eddig még egyáltalán nem találkoztam a szépirodalomban, az Júlia és Horvát Árpád házasságának története. Míg a regény első fele a nemzet nagy költője és a "feleségek felesége" szenvedélyes, megpróbáltatásokkal teli kapcsolatáról ad élménydús beszámolót, a második fele az újraházasodott özvegy kálváriáját tárja elénk. Egy sokak által megvetett, meg nem értett asszony tragikus sorsa bontakozik ki a könyv lapjain. Ez a megvetettség és megnemértettség leginkább abból fakadt, hogy a külvilág nem tudta, milyen kényszer mozgatta "a nemzet özvegye" utólag végzetesnek bizonyuló döntését. Hogy környezete és az utókor miért nem ismerte mozgatórugóit, azt a szerzői utószóból megtudjuk. A nyilvánosság elől elrejtett, féltve őrzött iratai végül 100 éve kerültek elő. Korai életrajzai, tudatosan vagy tudattalanul, meghamisítottak voltak. A második férje megrendeléséből készült Szana Tamás-féle munka szándékosan tozít Horvát javára, hogy bűneit elfedje.
Azon döbbentem meg a legjobban, mit kellett átélnie ennek a szerencsétlen asszonynak utolsó majd' két évtizedében, amíg fájdalmasan fiatalon el nem ragadta a halál. Mennyi fizikai és lelki gyötrelmet hordozott magában élete végéig! A szerző három évnyi kutatás eredményeként hitelesen tárja elénk a kort, azt a történelmi hátteret, amelyben az események játszódnak. Teszi mindezt számtalan vonatkozó műből vett idézet, megállapítás segítségével. A regényben Petőfi hangsúlyosan, de nem túlhangsúlyozottan, súlyának megfelelően jelenik meg, hiszen a cselekmény középpontjában Júlia, az ő küzdelme áll. Küzdelme apjával a boldogságért, a hatóságokkal az igazságért, azért, hogy megtalálja csatában eltűnt férjét, majd lelki tusája, amit magával, a saját lelkiismeretével is kénytelen megvívni.
Nagyon tetszett a könyvben az, hogy szereplői minden ízükben emberiek. Egyikük sem abszolút jó vagy rossz, még a "főgonosz" Horvátnak is vannak szimpatikus vonásai. Az utolsó fejezetek révén sikerült megkedvelnem Szendrey Ignácot, és végre értem azt is, miért fordultak el az egykori barátok Petőfi özvegyétől. Kaptam egy részletes irodalomjegyzéket, ami segít még jobban elmélyedni a témában. Érdemes átböngészni, ráadásul a források nagy része online, az otthoni fotelben ülve is elérhető.
Az Ezerszer Júlia immár a második Miklya Luzsányi Mónika-kötet az Athenaeum Időutazó-sorozatában, és mint mindegyik könyv, ez is kiváló csapatmunka eredménye. Mona mellett az élményért köszönet illeti Besze Barbara szerkesztőt, a borítót megalkotó Földi Andreát és a korrektor Kütsön Nikolettet is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése