Amikor a Lázár evangéliumát olvastam Bíró Szabolcstól, eszembe jutott, hogy előbb-utóbb az Anjouk regénysorozat cselekménye is eljut majd a pestis első európai tombolásának éveihez. Ez a IX. kötetben, A pusztulás dalában meg is történt.
Az elbeszélt események ezúttal 1347 Karácsony havában kezdődnek. Itáliában járunk hőseinkkel, akik Nagy Lajos király bosszúhadjáratának részesei. A két legfőbb szereplő ezúttal a fehér sárkány, Erdély vajdája, az idősödő Lackfi István és a már korántsem ifjú, sokat megélt Bátor Szilárd. Ők állnak a történet középpontjában. Hol egyikük, hol másikuk sokszor összekapcsolódó, ám többször szétváló történetszálát követhetjük. Mindkettejük életében ott van az öröm és a bánat, megtapasztalják a sikert és a kudarcot is.
Ahogy a kötet címe - mint ahogy a Kalapács-dalé - is sugallja, a harmadik trilógia záródarabját áthatja a megsemmisülés és az attól való félelem. Aki nem a csatatéren veszíti életét, annak is van mitől rettegnie, hiszen Nápolyból a Magyar Királyságba is megérkezik a fekete halál, és nem kímél senkit. Az ármány és cselszövés semm marad megtorlatlanul. Van, aki árulása "jutalmaként" bitóra kerül, másnak a fejétől kell elbúcsúznia. Mire becsukod a könyvet, pár nevet megint ki kell húznod a szereplők képzeletbeli listájáról.
Szabolcs azért nagyon jó szerző, mert még a borzalmak közepette is tud humoros lenni, pontosabban karakterei nem tudnak kibújni a bőrükből. Lorenzo hozza a szokásos formáját, köszönhetően Francois Villon és Faludy György költeményeinek, és Szilárd emberei nem hagyják egyedül, ha vaskos tréfákról, pajzánságról vagy csak apró csipkelődésről van szó. Az olvasó ezúttal sem marad (pop)kulturális utalások nélkül. Nekem ezúttal kettő volt a legszembetűnőbb: az egyik kikacsintás a The Walking Dead sorozatra, a másik pedig egyfajta Shakespeare-parafrázis, a Hamlet egyik leghíresebb mondatának átültetése.
Az Epilógus nemcsak a kötetet zárja le, de Az ifjú lovagkirály-trilógiát is. Hogy mi várható a folytatásban, arról egyelőre elképzelésem sincs. Az biztos, hogy Nagy Lajosnak fontos szerepe lesz a továbbiakban, és Bátor Szilárddal is találkozunk még.
A pusztulás dala, ahogy előzményei is, egy remek csapat alkotómunkájának eredménye. Peiker Éva szerkesztőként, Bíró-Huszár Ágnes korrektorként, Bodnár Balázs, Józsa Tibor és Földi Andrea a borító megalkotóiként vették ki a részüket a folyamatból. Szabolcs köszönetet mondott Koronczai-Fekete Viktória felelős szerkesztőnek és Dian Viktóriának, az Athenaeum Kiadó vezetőjének, hogy tagja lehet az alkotói műhelynek. Én sem tehetek mást, hiszen olvasóként hálás vagyok nekik a kiváló szerző műveinek megjelentetéséért. Isten tartsa meg ezt a jó szokásukat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése