Krúdy Gyula kétségtelenül az előző századforduló és a századelő hazai szépirodalmának kiemelkedő alakja, publicistaként és prózaíróként egyaránt. 1925-ben a békéscsabai Tevannál megjelent kötetében, A tegnapok ködlovagjaiban a rá jellemző sajátos humorral emlékezett meg azokról az egykor élt kortársairól, akik nyomot hagytak a magyar történelemben, irodalomban, a kultúrában.
Az egyes fejezetekben olyan alakokat ismerhetünk meg Krúdy szemüvegén keresztül, mint I. Ferenc József, IV. Károly, Tisza István, Károlyi Mihály, Kun Béla, Rudolf trónörökös, Kossuth Ferenc, Albert walesi herceg - később VII. Eduárd brit király -, Milán szerb exuralkodó, Habsburg József főherceg, az Esterházy grófok és a Rotschildok, Ady Endre, báró Fejérváry Géza, Szemere Miklós, Purjesz Lajos, valamint Kiss József. Ugye, ismerős nevek? Hogy nem mindegyik? Az nem meglepő, hiszen némelyikükről az utókor mára szinte teljesen megfeledkezett. Purjesz és Kiss munkásságával főleg az irodalomtörténészek foglalkoznak. Szemere Miklóst talán még kevesebben ismernék, ha Kellér Andor nem írja meg róla regényét, a Zöld gyep, zöld asztalt. Pedig nem akármilyen figurája volt korának.
Ahogy más műveiben is, a szerző nem hallgatja el az általa ábrázolt személyek iránti rokon- vagy éppen ellenszenvét, bár egyiküket sem fekete-fehérben mutatja be, hiszen emberi mivoltuk legalább annyira fontos neki, mint az olvasóknak. Legalábbis bízom benne, hogy akár Ferenc József, akár IV. Károly, Tisza István vagy Kun Béla esetében sem csak a rosszat vagy a jót - állásponttól függően - látja, aki őket szemléli. Mennyivel szebb lenne a világ, ha Krúdy szemüvegét néha mi, kutatók is felvennénk, hogy a történelmet a maga sokszínűségében lássuk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése