Annak idején nagy lelkesedéssel álltam neki Fábián Janka első füredi regénye, Az Anna-bál szerelmesei olvasásának. Ez kísért végig a zárókötet, A békeidők szerelmesei négyszáz és egypár oldalán is.
A történet 1879 őszén veszi kezdetét, és nem kevésbé izgalmas, mint a korábbiak, sőt. Talán néha kicsit sűrűbb is, mint kéne. Néha csak kapkodtam a fejemet, annyi minden történt, és annyian megfordultak a színen. Azért Jankának így is sikerült Györöky Ilka családjának újabb 35 évét olvasmányosan elénk tárni. Hogy az egyes szereplők sorsának alakulása kinek mennyire tetszett, ízlés kérdése. Van, aki akkor boldog, ha minden jól végződik, mások azt sem veszik rossz néven, ha nem mindenki talál párra. Ekkora létszámnál, a kor viszonyait tekintve egyáltalán nem lett volna meglepő, ha valamelyik lány pártában marad. Én megelégedtem volna kevesebb esküvővel. Azért az idők változása kétségtelenül látszik némely szereplő gondolkodásában, világlátásában.
Kifejezetten jó volt a történelmi háttér: számos újítással, fejlesztéssel találkozhatunk, miközben új nagy nevek bukkannak fel, a régiek pedig szépen lassan távoznak. Ez az élet rendje. Közben a fürediek rájönnek: immár kinyílt a világ, egyre többen érkeznek a kisvárosba. Megjelenik a velocipéd, magyarán a kerékpár, ahogy azt a Balatont először átúszó Szekrényessy Kálmán javasolja elnevezni, megépül az északi vasút, új hajók állnak szolgálatba, a fürdőtelep életében komoly változások történnek, miközben az Anna-bálok néha bizonytalan helyzetbe kerülnek. Kellő hangsúlyt kap a Füred és környéke borászatát is nagyban meghatározó filoxéravész, ami szintén az átalakulás irányába hat. Közben Jókai Mór eladja a villáját, idős korára pedig újranősül, Vaszary Kolos egyre több időt tölt a Balaton partján, a fejlesztéseket irányító külhoni mérnökök hatására a német és a francia mellett többen szeretnék megtanulni az angol nyelvet, Eötvös Loránd és Cholnoky Jenő pedig izgalmas kísérleteket folytatnak a befagyott tó jegén. Már az újságírók sem csak azért érkeznek, hogy tudósítsanak az eseményekről.
A kötet méltó zárása a sorozatnak, habár kevésbé erős, mint az előzőek - számomra legalábbis.
Ahogy a korábbi könyvek, ez is csapatmunkában készült. A szerkesztő most is V. Detre Zsuzsa volt, a szöveget ezúttal Török Tünde gondozta és Kaposvári Franciska tördelte. Váraljai Viktória borítója egyszerre idézi számunkra a régmúltat és a modernitást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése