Sámuel, a nyughatatlan

 

Néhány hete már olvashattatok itt a blogon Karczag György: Zúgó nyilak című regényéről egy friss megjelenés okán. Most az Árpád-triász középső kötetét, az eredetileg 1974-ben kiadott A trónon harmadikat ajánlom a figyelmetekbe.

Karczag mesterhármasának időrendjéről a múltkor írtam, de e kötet kapcsán is érdemes hangsúlyozni: 1038 és 1041 között játszódó története a legkorábbi a sorban. Főszereplője Aba Sámuel, a kabarok vezére, a haldokló István király süve, azaz sógora, aki az uralkodó utolsó óráiban tér vissza az udvarba. István halálával előtörnek a gyilkos indulatok, Sámuelnek pedig választania kell az özvegy királyné Gizella és az új király, Péter között. Legalábbis választania kéne.

Az első rész a nádorispánná kinevezett királyi rokon szemszögéből mutatja be az udvari intrikákat, cselszövéseket, a középkori magyar történelem első válságos időszakát, amely a második részben - A megkoronázott -, Péter elűzése és Sámuel trónra emelése után tovább folytatódik, sőt, a könyv végén sem kerül pont az i-re, hiszen Vászoly elmenekült, majd az országba visszatérő fiai folytatják a belháborút a hatalomért, egymás ellenében is. No de erről majd az Idegen páncélban kapcsán bővebben írok.

Visszatérve A trónon harmadikra, érdekes az a látószög, amelyből Karczag az eseményeket elénk tárja. Az utolsó két oldal, az Utóhang kivételével a történet elejétől a végéig Aba Sámuel egyes szám első személyű elbeszélése. A szerző itt is, hasonlóan a Zúgó nyilakhoz, jelen időben írja le az eseményeket, mintha a főszereplő kommentátorként közvetítené, amit látunk vagy éppen látnunk kéne. Az idő múlását szintén a jellegzetes Karczag-i stílusban követhetjük nyomon. Néha pár óra, néha egy egész nap vagy akár egy hét is eltelik két bekezdés, egymástól tipológiailag jól elkülönített szövegrész között. Hogy ez alatt mi történt, nem érdekes, a hangsúly az "itt és most"-on van. 

A kötetben végig ellentétes érdekek és érzelmek feszülnek egymásnak: béke és háború, szeretet és gyűlölet, kereszténység és pogányság, irgalom és kegyetlenség, hűség és árulás. Az olvasó sosem tudhatja előre, legfeljebb sejtheti, mi történik a következő oldalon. Ez a mesteri sűrítésnek, a hosszú leírások mellőzésének köszönhető. S bár a történelmet ismerők tudhatják, mi lesz a végkifejlet - ez egyébként a fülszövegből is kiderül -, mégsem hiányzik az olvasói élmény. Én magam is végigizgultam például a ménfői csatát, ami az egész kötet legfontosabb és egyben legrészletesebben megírt epizódja.

Szóval olvassátok el A trónon harmadikat. Higgyétek el, megéri. A triász lezárásaként hamarosan érkezik az Idegen páncélban ajánlója, de addig még más érdekességekkel is jelentkezem. 


A kötet adatai: Karczag György: A trónon harmadik. Történelmi regény. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2020.

Megjegyzések