115 éve nagy ünnep volt a Fehér családban. Fehér Béla Bódog és felesége, Szacsvay Jolán óvónő gyermekáldásnak örvendhetett. Fiuk a keresztségben a Tibor nevet kapta, családneve Szacsvay-Fehér lett. Unokájuk, az 1947-ben született László a Szacsvay nevet vitte tovább. Azt hiszem, őt nem kell külön bemutatni senkinek.
A pályáját tanárként kezdő fiatalember első verseskötete - immár Fehér Tibor néven -, a Lélek a rács mögött 1930-ban Szegeden jelent meg. Élete során számos prózai műve és regénye is megjelent, köztük a Nyugtalan vér eredetileg 1943-ban látott napvilágot. Népszerűségét jól mutatja, hogy 1981-ben a Móra kiadó Delfin könyvek sorozatában újra közreadták, bár ekkor már az eredeti alcím - Történelmi regény az Árpádok korából - nélkül.
A regényt tizenéves koromban olvastam először. Édesanyámnak rengeteg Delfin könyve volt kamaszkorában, így "megörököltem" tőle többek között ezt is. Persze majd' 20 évvel később újraolvasva az élmény teljesen más, mint annak idején volt. Különösen azután, hogy tavaly elolvastam Karczag György Árpád-triászát, amelynek utolsóként megjelent kötete, az Idegen páncélban ugyanezeket az évtizedeket dolgozza fel. Ha valaki a két könyvet összeveti, a szereplőkben és a történetekben sok hasonlóságot talál, és ez nem a véletlen műve. A karakterek valóban létezett személyek, az események legtöbbje pedig szintén nem a fantázia szüleménye.
A legnagyobb különbség a két mű között, hogy Fehér regényében a főszereplők a királyok és hercegek, nem egy fiktív alak. A történetfüzér a Vazul-fiak, András, Béla és Levente győzelmével kezdődik, és Salamon király bukásával végződik. Közben tanúi lehetünk születésnek és halálnak, esküvőnek és temetésnek, koronázásnak és trónfosztásnak. Az udvari intrikák nélkül viszont a Nyugtalan vér sem lenne olyan izgalmas, hiteles meg - bár ezt a történelmi regényektől alapvetően nem várjuk el - még annyira sem.
Kevés olyan regény van, amiben az ember ne találna magának kedvenc szereplőt. Ez azon kevesek közé tartozik. Hiszen testvér küzd testvér ellen, unokafivérek támadnak egymásra előre megfontoltan vagy hirtelen felindulásból, valamely udvari ember sugalmazására. Persze ugyanígy képesek békét kötni egymással, ha valaki azt tanácsolja. Ők is esendők, mint mindenki más. Ettől válnak igazán emberivé.
Mindent összevetve érdemes volt újraolvasnom a regényt. Biztos vagyok benne, hogy lesz még Fehér Tibor-kötet a kezemben. Amíg egy író-költő műveit olvassák, nem szűnik meg létezni az utókor számára.
A kötet adatai: Fehér Tibor: Nyugtalan vér. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése