Néhány hete, felbuzdulva azon, hogy a Lazi Könyvkiadó jóvoltából ismét az olvasók kezébe került, írtam egy rövid ismertetőt a fiatalon elhunyt Karczag György első történelmi regényéről, a Zúgó nyilakról, majd egy másik posztban olvashattatok az eredetileg másodikként megjelent A trónon harmadikról.
Most, befejezésképpen a triász időrendben középen elhelyezkedő, Karczag által utolsóként, 1977-ben megírt, a Lazinál új kiadásban elsőként megjelent darabról, az Idegen páncélban kötetről essék néhány szó. Mielőtt a könyv ismertetésébe belefognék, egy javaslat: aki még nem állt neki, vagy a későbbiekben szeretné újraolvasni, fogadja meg Madarász Imre irodalomtörténész javaslatát, és a történetek időrendjében olvassa el a három művet. Ha újra kezembe veszem a triászt, én is ezt fogom tenni.
Nos, az Idegen páncélban több szempontból is eltér az előző két kötettől. Más a szerkesztése, mivel a szerző a történetet öt, egy-egy Képes Krónikából származó idézettel bevezetett részre osztotta, amelyeket a tartalomra vonatkozó rövid leírásokkal látott el, az elbeszélésben a kívülálló krónikás szemszögéből mutatja be az eseményeket, és mint ilyen, a múlt időt használja, amit felénk közvetít, már megtörtént. Ez utóbbiban is eltér az előző két regénytől. Ami változatlan, az Karczag stílusa. Ebben a kötetben sem olvashatunk hosszadalmas leírásokat, mély jellemzéseket - a karakterek jelleme tetteiken keresztül bontakozik ki előttünk.
Ha nem ismered a korszak történelmét, valószínűleg kapkodni fogod a fejed, hogy már megint mi történt, ki kivel van, éppen ki uralkodik, béke van vagy háború, és egyáltalán, most akkor ki a jó fiú és ki a rossz. Nem is olyan könnyű eldönteni, már ha egyáltalán választani szeretnél. Amúgy nem érdemes, hiszen előbb-utóbb úgyis fordul a kocka. Az Árpád-kor ezen időszaka is legalább annyira izgalmas, ha nem jobban, mint a később, különösen III. András halála után kialakult trónviszályok. Tulajdonképpen Szent István király halála után kezdődik a magyar Trónok harca, ami akár George R. R. Martint is megihlethette volna.
No de vissza az Idegen páncélban bemutatásához, hiszen a főszereplőről, a bejegyzés címében is jelölt Sebőről, avagy Ivánról még nem tudunk semmit. A történet 1060-ban kezdődik, amikor a csatában elhunyt András királyt, a megvakított Vazul herceg legidősebb fiát az általa alapított tihanyi monostorba viszik, hogy ott eltemessék. A győztes Béla herceg már a koronázás előtt királyként osztja parancsait, különösen a halálos ítéleteket. A többször urat cserélt Máté száznagy és nagyobbik fia sem úszhatja meg élve. A kisebbik fiút, a Zákonyok véréből való Ivánt ugyan sikerül kimenekíteni a templomból, mielőtt elfognák, de rá sem vár jobb sors. Átlőtt karral vívja élete utolsó csatáját egy elrejtett tihanyi halászkunyhóban, ahol a fiatal Sebő veszi gondozásba. Iván haláltusájában - hogy ezzel egy ártatlanon álljon bosszút apja és fivére meggyilkolásáért, valamint saját szenvedéséért - a halászlegényre hagyományozza díszes öltözetét, fegyverét és ami a legfontosabb: a nevét, arra számítva, hogy a fiatalembert első bemutatkozásakor elfogják és kegyetlenül megkínozzák.
A terv mégsem válik be, bár Sebő, azaz Iván hamarosan börtönben találja magát. Persze a történet itt véget is érne, ha nem sikerülne megszöknie. Ám az igazi bonyodalmak csak eztán kezdődnek. Béla király egy baleset (?) folytán rövidesen életét veszti, és az ifjú Salamon, a néhai András király idősebb fia lép az örökébe. Az idegen páncélba bújt, Ivánként élő Sebőnek pedig választania kell, hogy őt szolgálja, vagy a királlyal hol szövetségben lévő, hol hadakozó Béla-fi hercegeket, Gézát, Lászlót és Lampertet. Álneve és idegen gúnyája lassan a sajátjává válik, és Ivánként élve köszönt rá az új évtized, s ekként találja magát a történetet lezáró 1074-es mogyoródi csatában, amely után már biztosan tudja, hogyan folytatja életét.
A kötetben hangsúlyosan szerepel László herceg, az 1077-ben koronázott lovagkirály. Legendájának több történetét felismerhetjük, köztük a kerlési vagy cserhalmi csatamezőn a katonák szétzilálására szétszórt pénz kővé változását és az elrabolt magyar lány megmentését a gaz besenyőtől. Az ember ilyenkor csak sóhajtozik: ha Karczag György megérhette volna, talán Szent Lászlóról is ír egy, a többihez hasonlóan izgalmas, értékes regényt. És még ki tudja, mi mindennel örvendeztethette volna meg az olvasókat, ha több idő adatik neki. Mindenesetre legyünk hálásak, hogy Árpád-triászát megismerhettük, és terjesszük, ajánljuk minél több ismerősünknek.
A kötet adatai: Karczag György: Idegen páncélban. Történelmi regény. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2019.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése