A hónap elején ajánlottam figyelmetekbe Fábián Janka kisregényét, a Cholera-naplót. A folytatásként tavaly megjelent Árvízi napló a hét évvel későbbi történéseket mondja el, ezúttal Gruber Vilma naplója nyomán.
1831 óta sok minden változott a Gruber családban. Házasság, jegyesség, szerelem, halál, öröm és bánat váltotta egymást. S bár vannak baljós előjelek, hőseink még nem tudják, mi vár rájuk 1838 csikorgó tele után, ha a jég olvadni kezd. Színházba járnak, sétálnak a Duna partján, társasági életet élnek. Vilma Pesten, Lujzi nővéréék házában tartózkodik, amikor megtörténik a baj.
A pesti oldalon lakók életét március 13-án egyik óráról a másikra felforgatja az áradás, fáradságos munkával emelt házak semmisülnek meg, a berendezésükkel együtt, némelyik örökre vagy időszakosan lakhatatlanná válik. Sokaknak menekülniük kell, ha túl akarják élni a borzalmat. Így Balogh Gábor és családja is elhagyni kényszerül a házat, hogy biztonságos helyet keressenek. Viszontagságos útjuk során a tragédia sem kerüli el őket.
Aki látta Jókai Mór regénye, a Kárpáthy Zoltán filmadaptációját, Várkonyi Zoltán rendezése révén el tudja képzelni, mekkora pusztítást okozott a Duna, milyen mérhetetlen segítséget jelentett az Árvízi naplóban is megjelenő Wesselényi Miklós báró és társainak önzetlen mentő munkája, és azt is, mit műveltek közben a kiszolgáltatott emberek utolsó filléreit is kicsaló gazemberek. És ahogy a filmben is - no meg az eseményeket megélt Jókai regényeiben általában -, a kort napjaink világából szemlélő Fábián Jankának ebben a kötetében is a túlélés fontos mozgatórugója a szerelem, a szeretett személy, akiért érdemes küzdeni és élni.
Ha érdekel érdekel a reformkor fővárosi élete, mindenképpen érdemes elolvasnod Janka két kisregényét. Ha pedig a vidéki történésekre is kíváncsi vagy, figyeld a blogot. Nemsokára újabb két könyvet fogok bemutatni a szerzőtől.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése