Ha irodalmat vagy történelmet - netán mindkettőt - tanítanék, a Pagony Abszolút töri sorozatát biztosan ajánlanám a diákjaimnak. No meg a szüleiknek is. Bár nem vagyok pedagógus, történészként és irodalomkedvelőként is szeretem ezeket a könyveket.
Így vagyok a legutóbb olvasott kötettel, Miklya Luzsányi Mónika regényével is, amelyben a szerző 1521-be, II. Lajos király budai udvarába kalauzol el minket. Főhőseink kalandja, mint azt már megszokhattuk, a Vitéz János Gimnázium udvarán álló sokszáz éves platánfától indul. A fa titkát a suli büfésnénije, Tempi Bori néni mellett egyre többen tudják, így már nem is olyan nagy titok. Azért mégis, hiszen csak pár diáknak volt lehetősége eddig átkelni a gyökérlabirintuson, és megérkezni a magyar történelem egy korábbi időszakába. Ezúttal a már tapasztalt Imi és a kíváncsi, még be nem avatott Zsófi kelnek útra. A cél a népvándorlás kora, ahol Imi már járt - azt hiszem, a következő kötet, amit el kell olvasnom, A néma táltos lesz Majoros Nórától -, de adódik egy kis gikszer.
Azért a Jagelló-kor is izgalmas. Zsófinak mindjárt szembe kell néznie egy kisebb tömeggel, akik éppen boszorkányégetésre készülnek, Imi pedig csak nagy sokára talál rá. Miután mindketten bekerülnek az udvarba, elkezdenek ismerkedni annak mindennapjaival, ám korántsem olyan módon, ahogy arra számítanának. Kapcsolatba kerülnek a legfelső körökkel, sőt, magával a királyi párral, Lajossal és hitvesével, Máriával is. Hamar megtapasztalják, mennyi intrika és féltékenység húzódik az udvariasság mögött, milyen indulatok feszülnek a magyar urak és a külföldi udvaroncok között, mit kell kiállnia egy udvarhölgynek és mit egy apródnak nap mint nap. Jeles személyekkel ismerkednek meg, lakomákon vesznek részt, és még egy medvevadászatot is átélnek.
Amikor már kezdenek beilleszkedni, a fiatalok rájönnek: talán van némi esély arra, hogy a mohácsi csata kimenetelét megváltoztassák. Ám a történelem nem engedi, hogy babráljanak vele. Ahogy arra utószavában a kötet szakmai lektora, Návai Péter is felhívja a figyelmet, hiábavaló lett volna minden igyekezet, az óriási, pusztító oszmán sereg akkor is győzött volna. És ha már az utószónál tartunk: ha idáig eljutottál, mindenképpen olvasd el, mivel remekül összefoglalja a kortárs történészi eredményeket, amelyek teljesen más színben tüntetik fel előttünk II. Lajos és apja, II. Ulászló uralkodását, magát a mohácsi csatát, annak közvetlen előzményeit és az utána következő eseményeket, mint kortársaik vagy akár a 30 évvel ezelőtti kutatók. Teszik mindezt harag és részrehajlás nélkül, a tisztánlátás szándékával.
Miklya Luzsányi Mónika szerzői utószavában olvashatunk arról, mi inspirálta őt, hogy ezt a korszakot válassza, és kiket emelt be a történetbe a valós személyek közül. Utolsó mondatai is róluk szólnak: "Mind-mind ott éltek Lajos király udvarában. Némelyekről több, másokról kevesebb feljegyzés maradt. De egy bizonyos: a te képzeletedben most megelevenedtek valamennyien. Mondhatni: új életre keltek. És ennél többet egyetlen író sem kívánhat a szereplőinek."
Térjünk vissza még egy kicsit a főszereplőkre! Imi és Zsófi igazi 21. századi kamaszok a maguk problémáival. A történet végére kezdenek otthonosan mozogni a korban, amibe belecsöppentek. Persze azért megmaradnak mai fiataloknak, és amikor nem fontolják meg, mit mondanak, kicsúszik a szájukon egy-egy mai kifejezés, amit rögtön meg is magyaráznak, ha kell. A szerző pedig úgy teremti meg számunkra a 16. századi hangulatot, úgy mutatja be a kor gasztronómiáját, divatját, művészetét, sőt, az alkímiát is, hogy közben modern szavakat, szófordulatokat használ, hiszen olvasói 10 éven felüliek. A kedvencem, amikor a hírek terjedéséről ír: "A budavári közösségi média megint felizzott."
Mint a sorozat mindegyik kötete, A kamasz király udvarában is jól visszaadja az adott korszakra vonatkozó fontos tudnivalókat, a regény olvasmányélménye segít elmélyíteni azt a tudást, amit a tankönyveknek sokszor nem sikerül. Ezért is gondolom: kellő kiegészítésekkel ellátva érdemes a történelmi témájú ifjúsági regényeket bevonni az oktatásba, így Miklya Luzsányi Mónika könyvét is II. Lajos kapcsán.
Az, hogy a végeredmény ilyen jó lett, a szerző és a már említett szakmai lektor mellett a szöveget gondozó Kótai Katalin és a borítót készítő Bernát Barbara érdeme is. No és a szerkesztő Grancsa Gergelyé, akinek köszönettel tartozom a tiszteletpéldányért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése