Aki olvasta Kondor Vilmos tavaly megjelent regényét, a Második magyar köztársaságot, biztosan várta már a folytatást. Aki még nem olvasta, érdemes kézbe vennie, ha szeretné megtudni, milyen lehetett volna Magyarország egy sikeres II. világháborús kiugrás és a szövetségesekkel kötött különbéke esetén, 45 évnyi szovjet megszállás nélkül. Ahhoz persze nem feltétlenül kell ismerni az előző kötetet, hogy az ember élvezze a sorozat második részét.
Az első budapesti olimpia izgalmas, alternatív történelmi hátterű krimi, amely egy sosemvolt múltban játszódik, a fővárosban, az 1968-as év nyarán. Mexikóváros váratlanul visszalép a világjátékok megrendezésétől, így Magyarország kapja a ritkán adódó lehetőséget. A Margit-szigeten hipermodern olimpiai falu épül, Budapestre pedig még a szokottnál is jóval több turista és külföldi sportoló érkezik. A magyar úszócsapatnak két komoly éremesélyese is van: Erőss Szilvia és szerelme, az amerikai származású Ike "Johnny" Wilkerson. Csakhogy az esélylatolgatást egy borzasztó tragédia húzza keresztül. Johnny a rajt után pár másodperccel holtan marad a medence alján. Bár egy terrorszervezet magára vállalja a gyilkosságot, az ügyre ráállított főhős, Nemes Albert főfelügyelő látóterébe hamarosan más gyanúsítottak kerülnek. A sajtót és a közvéleményt élénken foglalkoztató mérgezés esetét dr. Magyar Tivadar, a Kecskemétről nemrég a fővárosba került öreg, régivágású detektív társaságában kell megoldania. Magyar minden szempontból a letűnt világot képviseli: öltözködésében, modorában, nyomozói módszereiben, még világlátásában is. Nemes teljesen más. Ő már egy új, a háború után felnőtté vált generációhoz tartozik. Mondhatni, ég és föld a két nyomozó.
A történet egyszerre több szálon fut, mivel Nemesnek egy szökött bűnözőt is újra kézre kell kerítenie, és magánéletébe is betekinthetünk. Ebben a kötetben is fontos szerep jut Millának, Kádár János rendőr-főkapitánynak, a szereplők között pedig a két világháború közötti magyar történelem "mellékalakjai", az 1945 utáni kor kulcsfiguráinak egy része is megjelenik. A sport- és politikai vezetésben olyanok is megjelennek, akik valójában nem élték már meg 1968-at, főleg a háború miatt, illetve akik partvonalra szorultak, emigrációba kényszerültek a kommunista hatalomátvétel után. Az Aranycsapat tagjai itthon maradtak, továbbra is ünnepelt sztárokként, Szécsi Pál énekli az olimpia himnuszát, Szepesi mellett Vitray és Novotny közvetítik a legfontosabb sporteseményeket, Nemesné partiján Pikler Emmi és Czeizel Endre beszélgetnek öröklődésről, genetikáról, Berkesi András pedig "kereszténymagyarkodó" publicista, aki egyébként regényeket is ír.
Kondor Vilmos újabb kiváló regénye részben az olvasóknak köszönhetően lett olyan, amilyen. A szerző közösségi oldalán kért ötleteket például az elnevezésekre, kormányzati szereplőkre és más, számomra egyenként is érdekes dologra vonatkozóan. A kész könyvért köszönet illeti Huszti Gergely szerkesztőt és Sz. Molnár Szilvia olvasószerkesztőt, no meg a borítótervező Relatívot.
A kötet adatai: Kondor Vilmos: Az első budapesti olimpia. Open Books, Budapest, 2023.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése