Cselenyák Imre az egyik kedvenc kortárs szerzőm. Bár több könyvéről írtam már, és az ajánlók kapcsán rendszeresen levelezünk, tavaly novemberben találkoztunk először személyesen, amikor szerzőtársaival Székesfehérváron járt, a Buda&Pest történelmi nagyregény bemutatóján. Majd erről is írok természetesen, de most azt a könyvet mutatom be, amelyet Imre ebből az alkalomból adott át dedikálva: a Petőfi-kötetről.
Nem ez az első könyve, amelyben olvashatunk a forradalom és szabadságharc költőjéről, hiszen Arany János-regénye első kötetében, az Áldott az a bölcsőben ő az egyik legfontosabb mellékszereplő, most viszont Petőfi szemszögéből, életén keresztül látjuk az eseményeket, például kettejük barátságát. A címszereplő története nem a születésével indul, hanem a család, pontosabban a mészáros és kocsmáros, földbérlő édesapa, Petrovics István felívelő időszakában, hogy aztán tanúi legyünk az állandó költözésnek, az iskolaváltásoknak, és annak, hogyan fordul meg Petrovicsék szerencséje.
Ha már a névnél tartunk, mindenképpen említést érdemel a tény, amit a szerző is kihangsúlyoz: szlovák - a korban használt kifejezéssel élve tót - származása ellenére Petrovics Sándor minden helyzetben magyarnak vallotta magát, s ha kellett, a pánszláv ideológiát és elveket vallókkal szemben ki is állt, nem egyszer iskolai előmenetelét, sőt, megélhetését kockáztatva. Az igazi Petőfi képéhez ez is hozzátartozik, mint ahogy erényei mellett olvashatunk heves természetéről, forrófejűségéről, haragtartó voltáról. Ezek nagyban megnehezítették az életét, és szüleinek elszegényedése, a sok költözés mellett ezért is kellett többször más iskolát keresnie, ezért romlottak meg barátságai és bontott fel jövedelmező szerződéseket.
A regény első fele az 1848-ig eltelt mintegy 25 évet mutatja be, a másik fele pedig a költő életének utolsó két évét, benne a forradalom és a szabadságharc emelkedik ki igazán, hiszen irodalmi életművének is fontos időszaka. No de ne feledkezzünk meg Szendrey Júliáról se, aki nagy szerelmeként és feleségeként, egyetlen gyermeke, a szintén tragikusan koránt elhunyt Zoltán édesanyjaként végigkísérte ezeket az éveket, sokszor egyetlen emberként támogatva férjét - talán néha túlzottan is.
Egy történelmi regénytől elvárható, hogy a szerző hitelesen mutassa be a kort, amelyben hőse éli mindennapjait. Imrének ebben a kötetben is sikerült ezt az olvasói elvárást teljesíteni. Mivel már tudom, hogy a következő könyve szintén a 19. század első felében játszódik, érdeklődve várom, miként ismerhetjük majd meg Petőfit, Aranyt és a kortársakat egy harmadik szemszögből.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése