A nemrég megjelent Nothing is
Real Benedek Szabolcs Beatles-rajongásának újabb, megdönthetetlen bizonyítéka.
Főszereplője, a szépírással is kacérkodó, magánéleti válsággal küzdő középkorú
újságíró egy budapesti kerületi lap munkatársaként keresi a mindennapi betevőt.
Rendszeresen betér a járvány után megnyílt kocsmába, ahol egy nála jóval
fiatalabb nővel találkozik. A fickó nemcsak főhőse, hanem elbeszélője is a
regénynek, amely tulajdonképpen az ő 21 hosszú, egy-egy Beatles-dalból vett
idézettel kezdődő monológjából áll össze, és egyetlen valódi párbeszédet sem tartalmaz.
Miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a zsurnaliszta mind több és több
sztorit mesél a legendás zenekarról, és megismerhetjük a gyerekkorát, sőt,
szülei és nagyszülei 1945 utáni életét is. A regény ebben is rokon
vonásokat mutat a 2022-ben megjelent Ez nem Amerikával.
Miben hasonlítanak még egymáshoz
a Helikonnál megjelent kötetek? Egyrészt: hősünk rendkívül szabadszájú,
kimondja, amit gondol, még akkor is, ha ezzel megbánt másokat. Másrészt: az
alkohol és a házasságon kívüli szex szinte már szerves tartozéka egy ilyen
történetnek, az olvasó számít rá, hogy előbb-utóbb tanúja lesz egy
„ágyjelenetnek”, és – ha kicsit is ismeri a Beatles útját – nem éri
meglepetésként, hogy az együttesről szóló regénysíkon az egyes számok és
albumok története mellett ugyanilyen emberi bonyodalmak zajlanak. Ahogy egy
házasságot, egy családot tönkretehetnek az egyre inkább eldurvuló konfliktusok,
hangos veszekedések, úgy egy zenekar életét is megnehezíti, ha tagjai nem egy
irányba mennek, nem tudnak már együtt dolgozni, ez pedig előbb-utóbb
széthulláshoz vezet.
A könyveket egymás mellé téve a
hasonlóságok mellett több nagy különbség is mutatkozik. A Nothing is Real
szereplői névtelenek, még keresztnevük sincs. A Beatles iránti rajongás itt
magasabb szintre emelkedik, és központi témává válik. Tulajdonképpen enélkül a
történet nem is létezne. Találhatunk rokon vonásokat a szerző és a publicista
között, ám egyértelműen kiderül: két autonóm személyiségről van szó, akik
találkoztak már egymással. A negyedik, Hólyagok az ujjakon című, a Helter Skelterről
szóló fejezetben olvashatjuk a következőt: „Minden bájával és szellemességével
is elég sok pontatlanság van, azaz volt az eredeti Beatles-bibliában. Mert közben a harmadik kiadása is megjelent,
abban már szerencsére javítottak néhány dolgot. Egy Benedek Szabolcs nevű
fószer lektorálta, aki szintén megszállott Beatles-rajongó, csináltam is vele
interjút az internetes lapnak, aztán meg beültünk sörözni valahova. Nem volt
könnyű az interjút összerakni, kicsit dadog a csávó, illetve néha nem is kicsit,
de végül egész pofás szöveg lett belőle. Szegény, neki is megvan a maga
defektje. Meg a keresztje is. Viszont legalább megnyugodhattam, miután
kiderült, hogy az enyém nagyobb. A Beatles-gyűjteményem.”
Az új regényben tehát önirónia is
van rendesen, és ahogy az az idézetből is látszik, egyebek mellett Ungvári
Tamás ikonikus kötete sem marad ki belőle. Az együttes hazai fogadtatásáról, a
róluk szóló sajtóhírekről és a velük foglalkozó könyvekről is sokat megtudhat a
kíváncsi olvasó. A tagok magánéleti sztorijai részben ismerősek lehetnek, például
Szabolcs 2017-es, Beatles vágatlanul című életrajzi munkájából.
Hogyan érdemes olvasni ezt az Oláh Gábor színes, kifejező borítójával megjelent, egyszerre szépprózai és ismeretterjesztő könyvet? Csakis Beatles-dalokat
hallgatva. Persze nemcsak a megidézett huszonegyet. Bármit, ami a kínálatban
van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése