Leonora Carrington népszerűsége töretlen a hazai olvasók körében, így az & Kiadó folytatja műveinek magyar nyelvű megjelentetését. A hallókürt után Fehér nyulak címmel egy novellaválogatása látott napvilágot nemrég.
Az új kötet már a borítójával is sugallja: nem mindennapi történeteket olvashatunk a következő mintegy 200 oldalon. Némelyik sötét, ijesztő, de van köztük groteszk, kacagtató is. Mindenképpen rendkvüliek, a hétköznapi tapasztalásunktól pedig merőben eltérnek. Hiszen találkozott már valaki beszélő vagy emberbőrbe bújt és emberként viselkedő állatokkal, sétáló halottakkal, netán talákozott már személyesen a Félelemmel vagy mitologikus lényekkel? Aligha, legalábbis józanul, tudatmódosító szerek nélkül, ébren biztosan nem. Hogy megspóroljuk a hallucinációt, elkerüljük a rémálmokat és mindenféle mellékhatást, elég elővennünk ezt a remek válogatást és elolvasni egy-két rövidebb-hosszabb történetet. Ezek sokszor befejezetlenek, hirtelen érnek véget, a cselekmény tetőpontján, vagy egyetlen, teljesen semleges mondattal zárulnak.
Személyes kedvencem az Így születik egy vállalkozás: a gumiszarkofág története. Semmi félelmetes nincs benne, annál inkább tele van groteszk elemekkel. A beszélő nevekkel felruházott előkelőségek Mexikóváros központjában piknikeznek, mint általában. Az elbeszélő egy temetőben keres hasonló célra alkalmas helyet, ahol vendégeivel elfogyaszthatják uzsonnájukat, amikor két férfi szólítja meg. Belefekszik az általuk kiásott sírba, hogy nőként segítsen nekik a megfelelő méretek kialakításában. Lord Popocatépetl és vikomt Mexikóváros már érkezésükkor mindenféle betegségekről beszélgetnek, amikor befut egy fehér ruhás ember, és csomagot nyújt át a hölgynek. A Nemzeti Lottón nyert ajándéka egy gyerekméretű kaucsukszarkofág, amelyben egy rózsaszín műanyag koporsó rejlik. Aki pedig benne nyugszik, nem más, mint... Na, ezt nem árulom el, mindenki megtudja, ha utánajár.
Ilyen és ehhez hasonló, no meg még cifrább történetek sorakoznak ebben a kis kötetben. Az eredetileg francia nyelven írt szövegeket Kiss Gábor, az angol nyelvűeket Cseh Réka Zsuzsanna, a spanyolokat Greilinger Szonja fordította. Mindegyikük kiváló munkát végzett, legalábbis a magyar fordítás stílusa, nyelvezete révén biztosan nem marad el az 1930-70-es években írt Carrington-féle szövegektől. A szerző feladta a leckét a fordítóknak, akik viszont állták a sarat, nem egy bravúros körmondattal örvendeztetve meg az olvasókat. A hallókürtöt fordító Fekete Rozina ezúttal szerkesztőként vett részt a munkálatokban, a szöveget Pálfi Anna gondozta.
Hogy megértsük, milyen életesemények inspirálták az írónőt művei lejegyzésekor, hogyan jelenik meg apjával való ellentéte és családjával való szakítása az egyes novellákban, érdemes elolvasni az orosz származású, New Yorkban élő Natasha Lvovich elemző utószavát. Ebben sok, a kötetet lapozgatva felmerülő kérdésre választ kaphatunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése