A két fejedelem

 

Nemrég elolvastam Lipp Tamás korai magyar történelmi triászának záródarabját, az Árpád és Kurszánt, így most erről a kötetről is megosztanék néhány gondolatot. 

A Medvenemzetség és a Levedi népe után a szerző 1985-ben kezdte el a harmadik könyv írását, ahogy ő fogalmaz: nekivágott a kalandos útnak. Őseink nyomában, teszem hozzá. A történet 894-ben veszi kezdetét, s ott folytatódik, ahol a Levedi népe véget ér: Árpádot és Kurszánt, a magyarok két főemberét egy bizánci küldöttség keresi fel, élén Niketasz Szklirosszal, hogy segítséget kérjen a bolgárokkal viselt háborúban. E Szklirosz titkáraként érkezik a delegációval az a Thomasz Magiszter, akinek krónikájából a későbbi eseményekről tudunk. Sőt, a történet különlegessége az, hogy ezzel párhuzamosan a bizánci udvar - így a két említett magas rangú hivatalnok - életének alakulását is megismerjük.

Bizáncban éppoly intrikák és hatalmi harcok szövik át a császári udvar mindennapjait, mint a magyar kettős fejedelemséget. Befolyásos emberek válnak egyik napról a másikra kegyvesztetté és földönfutóvá, eltűnnek, meghalnak, miközben mások felemelkednek. Dinasztikus kapcsolatok szövődnek, házasságok köttetnek, s közben hatalmi harcok dúlnak, szóval és fegyverrel egyaránt.

A kötet alcíme: Magyar krónika, kifejező. A nagy birodalmi történetírásnak egy olyan része, ami egyébként elhanyagolható, ráadásul töredezettsége, hiányosságai miatt érdemben nem használható - kivéve nekünk, magyaroknak. A munkáját időről időre újrakezdő szerző célja nemcsak a korai magyar történelem e közel 20 esztendejének, Árpád gyula egyedüli fejedelemként való felemelkedésének elbeszélése, hanem a Mester életútjának megörökítése is. Azé a Mesteré, akinek származása nem teljesen egyértelmű, csupán annyit tudni róla, hogy Rahónál vetette partra a Tisza, más elbeszélések szerint a Medvegyica forrásvidékén egy öreg, meddő anyamedve és a környék híres vadászának gyümölcse - itt (is) kapcsolódik a kötet a Medvenemzetséghez -, megint mások szerint a chersoni rabszolgapiacról indult.

Ahogy olvassuk a regényt, ismerős nevekre és történetekre bukkanhatunk, akár a Bibliából, akár Bölcs Leónak a történelemkönyvekben sokat említett Taktikájából, akár az előző két kötetből. Utóbbi kapcsán a folytatólagosság fontos szempont, az ősökre való visszatekintés, az eredet hangsúlyozása. Persze ez a kötet önmagában éppúgy megállja a helyét, mint a másik kettő, bár érdemes időrendi sorrendben olvasni, mert így adnak ki egy valódi egészet. Egy apró megjegyzés: mindhárom könyv fedelét a székesfehérvári Ujházi Péter munkája díszíti.

Hétköznapi, a kor történetét nem vagy csak kevésbé ismerő olvasó számára is izgalmas és érdekes lehet e kötet, hiszen olyan, talán korábban fel sem tett kérdésekre is választ kap, mint hogy miért kapta Leó császár fia és utóda, Konstantin a Bíborbanszületett melléknevet, miért nem léphetett Pannónia földjére Álmos, vagy hogy miért beszélünk és tudunk ma lényegesen kevesebbet Kurszán kendéről, mint társuralkodójáról, Árpádról. Vigyázat! Olvasás közben sokszor késztetést érezhetünk arra, hogy egy-két személynek, helyszínnek, eseménynek alaposabban utánanézzünk. Aki erre nem szeretne vállalkozni, ne olvassa el Lipp Tamás remek könyvét. Aki viszont igen, az előtt nyitva áll a lehetőség. Ízelítőnek álljon itt egy rövid részlet: 
http://lipptamas.hu/wp-content/uploads/2011/12/arpadeskurszan_reszlet.pdf   

A kötet adatai: Lipp Tamás: Árpád és Kurszán. Magyar krónika. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988.